Paksi Hírnök, 2011 (20. évfolyam, 1-24. szám)
2011-05-20 / 10. szám
2011. május 20. 15 Paksi Hírnök Leginkább tanítványaira büszke Néhány napja már nem aktív pedagógusa az Energetikai Szakközépiskolának Kozma Győző. A tanár, aki a zenének, a nyelvnek, az utazásnak, a sportnak és persze a személyiségének köszönhetően könnyen utat talált diákjaihoz, nyugdíjba vonult. Házassága révén a pécsi tanárképző elvégzése után, a ’70-es évek végén került Szekszárdra Kozma Győző. Orosz-testnevelés szakos tanári, illetve atlétikaedzői diplomával a zsebében érkezett. Utóbbi - tekintve, hogy Tolna megyében aktív volt az atlétikai élet - szintén hasznosnak bizonyult. Hamar hatalmába kerítette a zene, s miután annak az angol a nyelve, meghódította a nyelv is. Levelezőn elvégezte az egyetemen az angoltanári szakot, így válása után, 1991-ben jelentkezett az Energetikai Szakközépiskolába, ahova angoltanárt kerestek.- Nem csalódtam, nagyon kellemesek voltak az élmények - mondta Paksról. Az iskolában igen agilis sportolói közegbe került, az akkori igazgató, Kováts Balázs is nagyon jó benyomást tett rá, hiszen abszolút szabad kezet adott neki. A lényeg az volt, hogy a gyerekek sportoljanak és tanuljanak nyelvet. Győző a tanítás mellett a DSE-ben atlétikafoglalkozásokat tartott, a Best nyelviskolában csoportokat vitt, s tagja lett az angol klubnak, ahova elsősorban a Pakson élő angolok, amerikaiak, írek jártak. Nagyon sok barátra tett szert. Akkoriban - idézte fel - volt egy nagyon sajátos, vonzó része az iskolai életnek: egy nagyon tehetséges szervező, Leskó László dolgozott itt. Kerékpártáborokat, sítúrákat szervezett, a gólyatáborok raftinggal teltek. Mostanra megváltoztak a körülmények, és elcsúszik a gyeplő. - Mindig meghatódom, amikor szülőkkel találkozom, és azt mondják, nagyon sikeres volt ez a négy év, de ehhez te is kellettél - fogalmaz. Tenni akarása, elhivatottsága azért nem hagyott alább, mert mindig, minden osztályban, minden közösségben talált olyan fiatalokat, akiknek a tehetsége, nyitottsága, barátsága lendületet adott neki. Büszke, hogy tanítványai közül sokan felelős beosztásba kerültek. Példaként említi Németh Szabolcsok aki immár abban a székben - a Fortuna Rádió műsorvezetői székében - ül, ahol korábban ő. Győző néhány napja a tanári szobában lévő székétől is megvált, nyugdíjba vonult. - Biztosan nehéz lesz - kommentálja. Kollégáinak mintegy búcsúzóul azt kívánja, hogy a várhatóan mostaninál is nehezebb körülmények ellenére gondoljanak olyan szeretettel a munkájukra és diákjaikra, amilyen szeretettel ő teszi. A jövőben minimum kétlaki életet fog élni, hiszen párja Budapesten lakik, édesapja, aki anyukája halála után egyedül maradt, Nagykanizsán. Ennek ellenére Paksot sem hagyja el. Olyan távolították egymástól a tanárokat és diákokat, amit nagyon sajnál. A felvetésre, hogy neki pályája során mindvégig sikerült megőrizni a népszerűségét és tekintélyét is, azt feleli: - Mondjuk úgy, hogy nagyon igyekeztem. - Ebben szerinte sokat segítettek a közös témák, azaz a zene, a nyelv, az utazás és a sport. Arról, hogy mennyire engedheti magához közel a gyerekeket, nem szóltak a tankönyvek, azt magától kellett megtanulni. Erre elsősorban a tanórákon kívül nyílt lehetőség. Már a kezdetekkor belecsöppent a Gastroblues Fesztivál szervezésébe. - Nagyon sokat köszönhetek Gárdái Gyurkának, mert biztosította a lehetőséget, hogy a diákjaimmal dolgozhassak. Az ilyen apró momentumok járultak hozzá ahhoz, hogy barátságokat kössek velük - mondta. Az elmúlt húsz, ESZI-ben töltött évet illetően az osztályfőnöki munkát értékeli legnagyobbra. Ez a feladat jóval több, mint a szükséges adminisztráció, külön rá kell készülni, hogy milyen témákat vessen fel a tanár, hogyan kezeljen egyes problémákat. Nagy az elvárás, hiszen a szülők kezéből egyre inkább kierős kötöttségeim vannak, amiket nem tudok felszámolni, szögezi le. A Gastroblues szervezésében továbbra is részt vesz és, ha a jövőben adódnak más feladatok, szívesen vállalja. Bízik benne, hogy a Fortuna Rádióban, amelynek alapító tagja, akad majd feladat számára, bár tudja, hogy az a fajta rétegzene, amelyet ő képvisel, most nem fér bele a műsorpolitikába. Az ESZI-ben korábban sok utat szerveztek angol nyelvterületre, szeretné, ha ez a munka nem szakadna meg, sőt megújulna. Egyébként pedig elmaradásait igyekszik majd pótolni a „rászakadt” szabadidőben, feléleszteni azokat a kapcsolatokat, amelyekre a sok bürokrácia miatt nem maradt ideje. Szeretné szorosabbra fűzni a viszonyt volt diákjaival és több időt szánni a sportra. Bár az is meglehet, hogy a közeljövőben egészen más feladat hárul rá. - Figyelmeztetett a lányom, hogy lassan-lassan itt az idő, amikor esetleg nagypapa leszek. Ez nagyon elgondolkodtatott. Lehet, hogy meg kell változtatnom az életmódomat? Lehet, hogy a sok túrázást, jövés-menést, találkozásokat le kell csökkentenem? - tette fel a kérdést. Hogy mit tesz majd ehelyett? - Dajkálok - mondja. Kérdésemre azt is elárulja, hogy a nehézségekről biztos nem beszél majd a kis jövevénynek, azt viszont neki is tanácsolni fogja - amit szíve szerint a mostani és a következő nemzedékeknek is javasolna -, hogy igyekezzen majd megtalálni a tanulás, a pihenés és szórakozás olyan harmonikus egységét, amitől teljes ember lehet. - Azt is tanácsolnám, hogy tartson szoros kapcsolatot a családjával. A szabadidejében ismerkedjen, tárja ki a szívét, az érzékelését mindenre, ami új, mindenre, ami hasznos. Vida Tünde
