Paksi Hírnök, 2010 (19. évfolyam, 1-24. szám)
2010-06-18 / 12. szám
Paksi Hírnök 2 2010. június 18. Gyermekeinkért díjasok Szülőtárs - így szólítja, tiszteli Szabó Istvánná a kicsik szüleit, akikkel mindig is igyekezett szilárd alapokon nyugvó szövetséget kötni, úgy nyújtott segítő jobb kezet, hogy az viszonzásra találjon. A kisgyerekeket pedig partnerként elfogadni, és megpróbálni megtanítani arra, hogy az életünk alkalmazkodásból áll és tisztelnünk kell embertársainkat. A lehajolást az elesettekhez nem csak szóban tették magukévá tanítványai, hiszen ha felhívást hallottak, hogy valahol segítséget várnak tőlük, egy emberként mozdult az éppen aktuális osztály, ahol - bármilyen háttérrel is érkezzenek - a padsorokban egyenlővé váltak. Mikor elsőáldozásra készült valaki, akkor az egész osztály készült: izgultak társukért, hogy minden jól sikerüljön, a családi ünnepre jó idő köszöntsön. Elfogadó légkör uralkodott. Nem volt szabad megérezniük, hogy más környezetből jöttek: mindig azon igyekezett, hogy egyforma füzet sorjázzon az asztalokon, néptánchoz egyforma öltözet dukált — családja mindenben mellette állt, hogy azon az úton haladhasson, amit 36 éve kezdődő pályáján kitűzött magának. Gáborka egy alig látó kisgyermek volt, mikor a szülők kérésére az osztályába került. Nem csak a szülőtársak álltak készségesen a kihivás elé, hanem az osztálytársak is: mindenki tudta mi lesz a dolga, ki hova kíséri, miben segíti társát. Gábor ma főiskolás, zenél és külföldi csereúton van. Megtanult látni... Mint meséli, nem érzett különösebb nehézséget, mikor nap mint nap belépett az iskolába, mindig úgy érezte: egy szolgálat kezdődik. Semmiféle terhetgondot nem vitt magával, onnantól kezdve csak a gyerekeké volt. Sőt az iskolakapun túl is, hiszen nyári szünetben az udvara hangos a gyerekzsivajtól, hiszen ilyenkor is szívesen keresik fel Margit tanító nénit. Legtöbb tanítványáról tudja: kivel mi van, milyen pályát futott be. Jönnek locsolni, megírták, ki vonult be katonának, ki házasodott meg, esetleg kinek nem úgy alakult az élete, ahogy kellett volna. Van olyan tanítványa, akit 30 éve mindössze két hónapig tanított, de aki a mai napig, minden családi ünnepen köszönti, sőt az esküvőjére is meghívta. Sok-sok ilyen elszakíthatatlan szál kötődik Margit tanító nénihez, aki valaha földespusztai szülőházában állt először „katedrán”, mikor húgával gyakorta iskolást játszottak... Nagyapja a példaképe, meséli a másik díjazott. Sokszor sétáltak a Duna-parton vagy a városban, és sokszor hangzott el a „Tiszteletem, Tanár Úr!” köszöntés, az akkor már idős tanár embernek. Molnár József minden nap úgy érkezik a Szentháromság téri iskolába, hogy legalább tucatnyian veszik körül, és az elválásuk óta eltelt időről kérdezik: „Mi történt, hogy tetszik lenni?” Jóska bá’ - ahogy a gyerekek hívják - jó kedélyű ember és tanóráin dinamikus személyiségével lehengerli diákjait. A történelem mellett óriási lelkesedéssel mesél a technikaóráról, olyannyira, hogy az ember maga is kedvet kap a számtalan furfangos eszköz elkészítéséhez. Mint mondja, a pedagógusok kezében nagyonnagy hatalom van, hogy milyen értéket adnak át, mire nevelnek, mit visznek aztán tovább a gyerekek. Amit adsz a gyerekeknek, a környezetednek, azt kapod vissza. Ha pozitívan állsz hozzájuk, akkor valószínűleg azt - vallja. Persze mindenkinek vannak rosszabb napjai - a diákoknak is -, ám ez csupán egy adott helyzet, amin az ember túllép. Az, hogy rossz egy gyerek, nem azt jelenti, hogy rosszindulatú vagy mindenképp gyenge teljesítményt nyújt majd a jövőben, hiszen hányán vannak, akik nehezen indultak, mégis értékes tagjai lettek a társadalomnak, taglalja. Valaha ő is a Bezerédj padjait koptatta, s bizony nem tartozott a legjobbak közé... Emlékszik ezekre az időkre, s az egyik titka, hogy meg tudott maradni gyereknek, talán ezért is keresik ennyire társaságát. Hozzá azok is járnak délutánonként, akik nem is napközisek. A tanulás mellett olyan is előfordul, hogy halászlevet főznek, amit maguk készítenek el, s mindig van idő beszélgetésekre is. Ebben a rendkívül felgyorsult világban nagyon fontos, hogy megálljunk egy kicsit, figyeljünk arra, mit szeretnének mondani, s a másikat is hallgassák meg - így talán egy olyan társadalmat tudunk kialakítani, ahol egymást is tisztelni fogják, meséli. Annak idején nagyapja előtt nem pusztán illemtudásból emelték meg kalapjukat a járókelők: belülről jövő tisztelet volt az. Mint mondja, ha ezt eléri a következő évtizedek során, akkor érdemes dolgozni, érdemes pedagógusnak lenni... A beszélgetés során mindkét pedagógust faggattam arról: hogy milyenek is ezek a mai fiatalok... Nem mondták, hogy jobbak vagy rosszabbak, mint régen, végtelen odaadással meséltek róluk. Egyikük határtalan lendülettel, másikuk sok-sok bölcsességgel a háta mögött, -pré-Kedvcsináló fizikakönyv „Gondolkodtál már azon, miért dőlünk előre a járművekben hirtelen fékezéskor? Kíváncsi vagy arra, hogyan képes felemelkedni a rakéta? Szeretnéd megérteni, hogy mi tartja a Holdat Föld körüli, a Földet pedig Nap körüli pályán? Érdekel, hogy az energiafelhasználás miért vált napjaink egyik legfontosabb megoldandó problémájává? Fedezd fel a világot!” Ezekkel a mondatokkal igyekeznek felkelteni a fizikatanárok, diákok érdeklődését Csajági Sándor, az ESZI fizikatanára és dr. Fülöp Ferenc tankönyve iránt. A kötetet a szakma már felfedezte, sőt el is ismerte: az Ünnepi Könyvhét nyitónapján Szép Magyar Könyv díjat kapott. A tankönyv a „Fedezd fel a világot” sorozat keretében a Nemzeti Könyvkiadó gondozásában jelent meg. A középszintű érettségire készülő 9. évfolyamos középiskolásoknak készült tankönyv a fizika szépségeit és hasznosságát érdekesen, színesen, sok képpel illusztrálva mutatja be. A Szép Magyar Könyv a könyvszakma legrangosabb elismerése, a Magyar Könyvkiadók és Könyvteijesztők Egyesülése adja át minden évben két évtizede. A kiadók - határon innen és túl - legszebb kiadványaikat méretik meg. Idén 64 kiadó 109 könyve került a bírálók elé, akik két körben zsűrizték, majd öszszesen nyolc kategóriában díjazták a kiadványokat. A Nemzeti Tankönyvkiadó első Ízben nyerte el a rangos kitüntetést Csajági Sándor és dr. Fülöp Ferenc könyvének köszönhetően. A tankönyv szerkesztője Bognár Erika, műszaki szerkesztője Marsik Ildikó. -vida-
