Paksi Hírnök, 2008 (17. évfolyam, 1-24. szám)
2008-11-07 / 21. szám
Paksi Hírnök 2 2008. november 7. Az értelmiség akkor és ma 1956 a nemzeti önrendelkezésről szól, mondotta Hajdú János polgármester október 23-án, a városháza előtti téren, aki az értelmiség akkori és mai szerepét taglalta ünnepi beszédében. írók, tanárok, papok, művészek, egyetemisták vállalták '56-ban a véleményformáló értelmiség szerepét. 1989-ben a közakarat ébresztését és megmozdítását a hazai értelmiség túlnyomó többsége már nem vállalta. A viták és ellenségeskedések ekkorra már felőrölték erejét, tisztánlátását elhomályosították, érdeklődését a közügyektől elfordították. Andorka Rudolf szociológus szavait idézte, mely szerint a rendszerváltozás mindenkit váratlanul ért. Hónapok alatt kellett minden szakértőnek, tudósnak, értelmiségnek eldöntenie, milyen szerepet vállal az új politikai és társadalmi rendszerben. A politikában a cél a hatalom megszerzése és megtartása, a tudományban, a szellemi munkában az igazság felderítése. Ez a két szerep nem egyeztethető össze, nem szabad, hogy az értelmiségiek politikai megfontolások által vezettessék magukat szakmai és tudományos munkájukban, mert ezzel elkövetik az értelmiségiek árulását, hangsúlyozta a polgármester. Napjaink történései azt mutatják, hogy a jelenlegi pénzügyi-gazdasági válság alól a mai világban senki sem vonhatja ki magát. Sokkal könnyebb a nemzetnek megfelelő választ adni a globalizációs kihívásokra, ha amúgy egységes, ha alapkérdésekben egyetértés van. A nemzeti egység megteremtésében a véleményformáló értelmiségnek fel kell vállalnia a felelősséget, mert ha a nép veszi kezébe a dolgok intézését, akkor ellenőrizhetetlen események következnek, mondta Hajdú János. Ehhez vissza kell szereznie intellektuális függetlenségét, amire soha jobb alkalom nem adódik, mint a mostani nemzeti és gazdasági válság. A mai magyar értelmiségnek el kell szakadnia a szekértáboroktól, kritikai értelmiségként kell működnie, és részt kell vállalnia a hatalom ellenőrzésében. 1956-ban a magyar értelmiség egy birodalmi és hazai erőszakhatalom szorításában, vergődve tette a dolgát. A mai értelmiségi csoportok jogállamban, fizikai létük veszélyeztetése nélkül választhatnak szerepet és felelősséget. Nemzetükön kívül saját önbecsülésüknek is tartoznak azzal, hogy ezt a szerepet vállalják. Tartoznak azoknak a hősöknek, akik a legdrágábbat, a saját életüket adták azért, hogy mi most itt szabadon ünnepelhessünk, emelte ki a polgármester. Dávid Ildikó Őrzik a sváb hagyományokat A Pro Urbe-díjas együttes lassan nagykorúvá érik: 1991 májusában alakult. Mint azt Fricz József, a Roger Schilling vezetője elmondta: az élet hozta létre őket. Régebbi időkben nagy létszámú zenekarokból több is akadt, ezeknek fenntartó szerveik neves nagyvállalatok voltak. Pakson is létezett önkormányzati fenntartású fúvószenekar, de financiális problémák adódtak, hiszen egy csaknem félszáz fős csapatot nehéz egyenruhával, hangszerekkel ellátni, utaztatni.- Úgy gondoltam, hogy kellene egy kisebb létszámú, könynyebben mobilizálható zenekar. Én sváb származású vagyok, igy a véremben volt a sváb zene, ez is irányvonalat adott az új együttesnek. Profilváltás történt: nem sztenderd fúvós zenét, hanem elsősorban sváb zenét játszottunk; emiatt partnerként annak idején Dunakömlőd is mellénk állt. A zenekar Pakson alakult ugyan, de kömlődi támogatással. Később azonban megszerettek bennünket a paksiak is, így a zenekar fenn tudott maradni. A zenekar névadója dunakömlődi pap és tanító volt, s mivel a Roger Schilling Német Nemzetiségi Egyesület patronálta a zenekart, hálából vették fel a fúvósok ezt a nevet, fűzi hozzá a zenekarvezető. Az évek során létrehoztak egy egyesületet, hogy a zenekarnak anyagi hátteret tudjanak biztosítani, a zenélésért kapott pénz az egyesület számláján gyűlik. A német kisebbségi önkormányzat is támogatja a zenekart, amelyről Paks önkormányzata ugyancsak látta, hogy életképes, ezért pályázatokkal segítette: a nyertes pályázatokból tudtak erősítőt vásárolni, egyenruhát készittetni. Nagyon hiányzik azonban az, hogy állandó költségvetésű anyagi háttér álljon mögöttük. Korábban évente utaztak külföldre, illetve volt, hogy egy évben többször is. Jelenleg az is gondot jelent, hogy a 2009-ben esedékes reichertshofeni meghívásnak eleget tegyenek. Külföldi meghívás lenne bőven, az azonban, hogy a zenekar elutazzon, kizárólagosan annak a függvénye, hogy mennyi pénzt tudnak összegyűjteni. Itthon 10-20 fellépést teljesítenek évente, többet nem is tudnának vállalni, hiszen valamennyien szabadidős tevékenységként zenélnek; dolgoznak a próbák, fellépések mellett.- Jelenleg húsz tagja van a zenekarnak, négy zenetanár van közöttünk, jómagam is akként dolgoztam; a többiek pedig zeneiskolában tanultak zenét. Magyarországi német nemzetiségi zenét játszunk főként, ezért hívnak bennünket fellépésekre. S, bár a repertoárban más is megtalálható, nem is nagyon szeretnénk egyebet játszani. Sólya Emma Fotó: Molnár Gyula
