Paksi Hírnök, 1991 (3. évfolyam, 1-22. szám)
1991-05-08 / 6. szám
PAKSI HÍRNÖK 6 1991. május 8. KÖRKÉP ♦ PAKSI KÖRKÉP ♦ PAKSI KÖRKÉP ♦ PAKSI KÖRKÉP ♦ PAKSI „Mondd ki Pöszeség A beszédhibák általában ötéves kor fölött rögzülnek. Kialakulásuk a bölcsődés korig nyúlik vissza. A kiejtés hibáit pöszeségnek nevezzük. A pöszeség oka általában mozgásügyetlenség. A pöszeség alatt az artikulációnak azokat a rendellenességeit értjük, amelyek az adott nyelv normáitól eltérnek. A hibás artikuláció kiterjedhet egy-egy hangra, pl.: k, g, r vagy egy-egy hangcsoportra, pl: a sziszegőkre. Súlyosabb esetekben az egész hangsor hibás. Megnyilvánulási formák: 1. torzítás: akkor áll fenn, amikor egy hang képzése nem a megfelelő módon történik. Pl.: az „sz” hang a két fogsor között történik. 2. felcserélésről akkor beszélünk, amikor a megfelelő hang helyett egy másikat mond. Pl.: róka helyett lóka vagy jóka. 3. kihagyás akkor áll fenn, amikor a kérdéses hang kimarad és nem helyettesítődik más hanggal. Néhány általános tanács: Időben forduljanak szakemberhez, logopédushoz. Otthoni gyakorlatok (csak egy-egy példa): 1. Fúvási gyakorlatok:- gyertyával: - elfújjuk a gyertyát- lobogtatjuk a gyertyát- elpattintjuk a gyertyát: p, t, k hangokkal. 2. Hangutánzó gyakorlatok:- kígyó sziszegése: sz 3. Ajakgyakorlatok:- ajkakat távolítani - á (ásítás)- ajkakat összehúzni- m (csecsemőt játszva) 4. Nyelvgyakorlat:- nyelvet kidugni- nyelvet jobbra-balra kidugni, körbe mozgatni Ez csak egy kis ízelítő a gyakorlatokból. Ha van kedvük, otthon gyakorolják a gyermekkel. Ajánlás: Gyakorlóanyag a pöszeség javításához (Tankönyvkiadó), Montágh Imre: Mondd ki szépen! című könyve. NAGYNÉ JANTYIK MARGIT szépen! FINALE Nagy sikerű hangversennyel zárult az Országos Filharmónia 1990-1991-es felnőttbérleti hangversenysorozata, melyet a Zeneiskola nagytermében rendeztek. A hely kiválasztása szerencsés volt mert a Városi Művelődési Központ 440 személyt befogadó színházterme - közepes akusztikájával és zongorájával - inkább riasztotta, mint vonzotta az előadóművészeket és azt a 60-80 zeneszerető embert, aki hangversenyről hangversenyre megjelent Igaz, így helyhiány miatt kimaradtak a bérletből a nagyzenekarra komponált művek, de ha visszaemlékezünk egy-két évvel ezelőttre - amikor többen ültek a színpadon mint a nézőtéren akkor nyugodt szívvel kijelenthetjük: ez a jobb. Jobb, mert szívesebben játszik a művész egy kisebb, de jó akusztikájú teremben, jó hangszeren annak a 60-80 szépre és kikapcsolódásra vágyó embernek, akik annak előtte kínosan feszengtek a színházterem üresnek ható padsoraiban. Jó volt látni, érezni, hogy koncertről koncertre egyre többen jönnek, a szülők gyermekeikkel együtt, egyre családiasabb a légkör. A harmadik előadáson, ahol Perényi Eszter hegedűn, Kiss Gyula zongorán játszott, megtelt a zeneiskola hangversenyterme. A két világot járt művész, Perényi Eszter és Kiss Gyula kamarahangversenyének műsorán: Mozart G-dúr szonátája, Bach g-moll szóló szonátája, Liszt Funérailles, okt. 1849. c. darabja, Bartók I. rapszódiája, Beethoven F-dúr „Tavaszi” szonátája szerepelt, de a lelkes közönség „kitapsolta” Csajkovszkij Melódiáját és Bartók Román táncait Mozart Mannheimben írta ezt a G-dúr szonátáját Mannheim akkoriban a párizsi kultúrának valóságos vendégfogadója volt pezsgő irodalmi élettel, kitűnő zenekarral. Itt ismerkedett meg későbbi feleségének családjával, a Weber családdal. Rövid öthónapos itt tartózkodása alatt, a szerelmes és boldog Mozart ontotta magából a szebbnél szebb műveket: áriákat, szólódarabokat, hegedű-zongora szonátákat A művészek az első tételben nem tudták hűen visszaadni ezt a hangulatot - talán a más akusztika, a fáradtság, vagy a zongora idegensége okozta -, de a több] tételben megtalálva színt, tónust metrumot a hangszerek közti arányokat szinte tökéletesen tolmácsolták a boldog mannheimi időszak hangulatát Második műsorszámként hangzott el Bach szólóhegedűre írt g-moll szonátája. A mű Bach kötheni időszakából való, amikor sem orgonazenét sem kantátákat nem komponált de annál bővebben ontotta a hangszeres zenét. A hegedűjátékos számára igen nehéz feladat mind hangszertechnikailag, mind zeneileg a darab megformálása, hiszen egyidőben kéthárom dallamot kell megszólaltatnia és megformálnia. Perényi Eszter kitűnően oldotta meg ezt a feladatot, a kettős és hármas fogásokkor is tisztán, szépen megformálva vezette a dallamot Szünet előtt Liszt Funérailles, okt 1849. című darabja szólalt meg. Szomorú aktualitással kötődött ez a mű a közelgő ünnephez, március 15-hez, hiszen Liszt az aradi vértanúk emlékére komponálta. Funérailles magyarul temetést jelent, ez a „program”. Gyász, fájdalom lengi át az egész darabot, csak pár másodpercre lebben fel a fátyol: lovasrohamot imitál a zene, aztán mindent elborít újra a fekete lepel. Kiss Gyula érdekesen, sajátos felfogásban játszotta a darabot, igaz, a romantikus művek sajátja a túlzott szélsőségesség, a lovasrohamot imitáló résznél kicsinek bizonyult a terem, de egészében szépen formálta meg a darabot, nagy közönségsikert aratva. Rövid szünet után Bartók I. rapszódiája hangzott el. Ez az 1928-ban íródott, majd később Szigethy Józsefnek ajánlott, nagy formát kiépítő darab népzenei anyagból áll össze. A kamarairodalom talán legismertebb művével, Beethoven Tavaszi szonátájával zárult a hangverseny. Mindkét darabon érződött, hogy ez a stílus, ez a hangulat a két művész együtt muzsikálásának igazi területe. Az egész hangversenyre jellemző, hogy Perényi Eszter és Kiss Gyula művészi szélsőségektől mentesen, kellő tisztelettel a művek és a közönség iránt igyekezett ezt a szép műsort tolmácsolni. Szép fináléja volt ez az este a felnőttbérleti hangversenysorozatnak. HARTMANN JÓZSEF
