Hudi József (szerk.): Voyta Adolf visszaemlékezései (Pápa, 2012)

X. Utolsó pápai évek

Voyta Adolf visszaemlékezései

lem mi lenne? Hidd el, barátom, egy egyetemi tanárságot nem adnék tíz államtitkárságért!

Andrássy nem szólt többet és elment. Harmadnapra kapott egy levelet, amelyben a budapesti egyetemi tanárnak [való] kinevezése volt. Másnapon Andrássy ismét meglátogatta.- Kaptál-e levelet Károly?- Kaptam - feleié. Azt tudom, hogy ez a te mesterkedésed volt!- Az hát - feleié Andrássy, hát most elfogadod az államtitkárságot?- Elfogadom.

Andrássy boldog volt. Kerkápoly rövid időn [belül] meggyógyult, s akkor nekiállott, hogy a porosz és a francia hadsereg organizációját811 megtanulja. Az első bécsi delegációban tartott hadügyi előadását nagyon megtapsolták. A tábornokok odasiettek vele kezet fogni.- Hol szolgált Ön, hogy így ismeri a porosz és francia hadsereg organizációját?- Nem voltam én katona soha, csak köznemzetőr 1848-ban. Én bölcsészetet adtam elő a pápai ref[ormátus] collegiumban.

Volt nagy csodálkozás! Andrássynak a keble dagadt, úgy örült az államtitkárának.

Ő teremtette meg a magyar honvédséget, amint már életrajzomban megírtam. 1870. év tavaszán Tisza Kálmán az első magyar pénzügy- minis[z]tert, Lónyay Menyhértet megbuktatta. Andrássy ekkor azt mondta Kerkápolynak:- Neked kell azt a tárcát vállalnod!- Hogyan képzeled azt? Hát tudok én, a filozófus tanár pénzügy- miniszter lenni? Micsoda gondolat!- Pedig úgy van. Te katona sem voltál, és mégis becsületedre válik, hogy a honvédséget organizáltad. Hát ha azt tudtad, úgy ebbe is bele fogsz jönni. Egyébként én már bejelentettem ezt a királynak és ő helyeselte.- Der Kerkápoly ist ein großefr] Kopf!812 - mondá. És úgy lett miniszter.

811 organizációját (latin) = szervezetét, belső felépítését

812 A Kerkápoly nagy koponya! (német)

» 216 «