Ólé Sándor: Pápai diákemlékek (Pápa, 2004)
Történetek és apróságok a Főiskola életéből
ÓLÉ SÁNDOR Kis Ernő igazgató úr is hozzájáruljanak a mi kicsapásunkhoz! Lehetetlen! A másik pillanatban elöntött a forróság: hátha mégis! Azért nagy szurkolások között mentünk másnap délután az iskolába. Minden ajtónyíláskor azt hittük: most jön Ferenc bácsi, hogy menjünk az igazgató úr elé! De nem jött. Na, majd holnap. Lehet, hogy holnap egyenesen a tanári szék elé citálnak bennünket. Eljött a holnap. Bizony nem ment le a reggeli a torkomon. És akkor se jött értünk Ferenc bácsi. És sohasem jött értünk, sohasem hívtak minket se igazgató úr, se tanári szék elé, soha meg nem kérdeztek bennünket, hogy mertünk március 15-én iskolai törvényt áthágni, passzolni, forradalmat csinálni! Azóta élt és állt az az ünnepi forma, mely szerint a mi diák utódaink mintegy öt évtizeden át ünnepelték március idusát. Mert a következő évben - tehát 1901-ben - már jóelőre kiírta Kis Ernő igazgató úr a hirdető táblára, hogy március 15-én egész napos szünet lesz, amikor is délelőtt 9 órakor templomba megy az ifjúság. Erre határozatot hozott a Képzőtársaság, hogy délelőtt 11 órakor pedig ünnepélyt rendez a szabadságszobor előtt. A következő évben már a Jókai és Petőfi ház előtt is tartottunk ünnepélyt az ő emléktábláik megkoszorúzásával. Pár év alatt kialakult a végleges forma: Ünnepi istentisztelet a templomban, ünnepély a szabadságszobor előtt, ünnepélyes megkoszorúzása Jókai és Petőfi emléktáblájának, ünnepi díszebéd a Konviktuson a tanári kar részvételével és este díszelőadás a színházban, utána táncmulatság az Arany Griff nagytermében. De ez még nem is teljes felsorolása a március 15-e műsorának. Hát a jelmezes főpróba március 14-én délután, melyen ott volt az egész ifjúság és sok érdeklődő az alsóvárosból! Szép volt ez. Csodálatosan szép. És szép a tanári kar. Áldás emlékére! 3 3. Szociális Kollégium A szentkirályszabadjai libalegelőn ott játszadozik néhány libaőrző gyerek. Hemperegnek, birkóznak, bukfenceznek, cigánykerekeznek. Egyszer csak ott megy el mellettük az országúton néhány kocsi. Mezőföldről jönnek, diákokat visznek Pápára.- Hová mennek, bácsi? - kérdi az egyik Fiú.- Pápára! Diákokat viszünk! - hangzik a válasz a kocsik felől.- Vigyenek el engem is! - kéri a fiú.- Gyere hát, ugorj fel a kocsira, van itt még hely a számodra! - bíztatja az egyik kocsi tulajdonosa. ss* 154 “<§>
