Ólé Sándor: Pápai diákemlékek (Pápa, 2004)
Főiskolai Ifjúsági Képzőtársaság
ÓLÉ SÁNDOR Mint a fentiekből kitűnik, három minőségben lehettek az ifjak a képzőtár- saság tagjai: mint olvasó, szavaló és munkás tagok. Az olvasó tagság sokat érő jogot jelentett mindenkinek, aki a Képzőtársaságba beiratkozott. Akár szavaiénak, akár munkás tagnak iratkozott be, akár pedig csak olvasónak; az olvasás joga és a könyvváltás joga egyformán megillette. Sohase felejthetem el, mit jelentett számomra az, mikor ötödikes koromban mindjárt ősszel az olvasókörben először megjelentem. Talán sohasem éreztem meg annyira a kicsinységemet, vagy inkább a semmiségemet, mint akkor! Ott vannak a nagyok, akik nemcsak idősebbek, de kiválóságok előttem: Schoór Ernő, Molnár Elek, Somogyi Zoltán, Joó András, Zergi Mihály, Czeglédy Sándor, Eötvös Sándor, Végh János, Sohár Kálmán, Abay Ferenc, Fazék Gyula, Pongrácz József, Székely István, Vajda Ernő és mások, és ott vagyok velük szemben (vagy közöttük, mindegy!) én, aki még újságot se tudok olvasni, hiszen még sohasem olvastam! Nem mintha betű szerint nem tudnék újságot olvasni, de ahhoz is műveltség kell, hogy tudjam, hogyan kell olvasni, mit kell belőle olvasni, mit érdemes belőle olvasni, hogy táguljon az ismeretköröm, tisztuljon a látásom, szélesedjék a horizontom. A nagyok kc^ül többen napilapot, mások Vasárnapi Újságot, Új Időket olvastak, voltak, akik a Borsszem Jankóval szórakoztak, többen csendesen beszélgettek, s a „Mire megvénülünk” volt a beszédtárgyuk. Azt lestem el szavaikból, hogy áhítattal, szinte imádságos lélekkel lehet ezt a regényt olvasni, annyira megható benne a nagymama szerepe, mikor azzal bízza meg a Pozsonyba menő kis unokáját, hogy vigyázzon a bátyjára. „Vigyázza a bátyádra, kisfiam.” Csodálatos meglátása ez Jókainak, aki az életet leste el, mikor ezt a regényét megírta. Itt aztán vita kezdődött a nagyok közt, amit én akkor még nem egészen értettem meg. Arra emlékszem, hogy Gyulai Pál neve is belekerült a vitába. Ide írhatom, hogy kik vettek részt benne. Ezek voltak: Abay Ferenc, Fazék Gyula, Pongrácz Jóska, Székely István, Jakab Iván. Az a hatása volt rám ennek a beszélgetésnek, hogy a következő szombaton délután mindjárt kiváltottam a „Mire megvénülünk”-et a könyvtárból. Voltak olyanok is, akik könyvet olvastak. Igen. Hiszen ez az olvasóköri óra volt egyetlen szabad órájuk, hát ezt használták fel naponként a tudományos búvárkodásra. Schoór Ernő fizikus, Joó András történész, Czeglédy Sándor nyelvész volt. Ki tudja: nem innen indult-e el útjára sok szép későbbi munka, például Kálvin műveinek fordítása? Czeglédy költő is volt. Nem innen eredtek- e az ő szép költő levelei, miket drága édesanyjához írt, mikor annyi sok árvával 100 «%*
