Ólé Sándor: Pápai diákemlékek (Pápa, 2004)
Tanáraink
PAPAI DIAKEMLEKEK ebben az évben nem volt tornatanára az intézetnek. Vállalhatta, mert ő pápai diák volt, a pápai iskolának pedig mindig erős oldala volt a testgyakorlás, a katonás nevelés. Ezen az őszön kellett a főiskolai ifjúsági képzőtársaságban megválasztani P. Szabó Károly helyére a tanár-elnököt. Két tanár közt ejtették meg a választást a felsőbb osztályú diákok és a teológusok, illetve a képzőtársaság beiratkozott tagjai. A két tanár: dr. Antal Géza és dr. Kapossy Lucián. Nagy harc előzte meg a választást. Osztályok állottak szemben egymással. Mi kis szecskák messziről hallgattuk az iskolaudvaron, amint a nagy diákok csoportokba verődve tárgyalták maguk közt, a szenvedélytől izzó hangon, az eljövendő nagy eseményt. Végül elkövetkezett a nagy nap. Olyan volt ez a nap, mint egy országgyűlési képviselőválasztás. A nyolcadikosok óriási korteskedést vittek véghez az ötödikesek és hatodikosok közt, de a hetedikesek se hagyták magukat. Végre győztek a nyolcadikosok: Antal Géza lett az elnök! (Abban az évben. A következőben már Kapossy.) így lehetett megérteni az ifjúság körében terjengő hírt, hogy a nyolcadikban minden nyelvet Antal Géza tanít. Az bizonyos, hogy taníthatott volna, mert polihisztor volt, nyelvtudós volt. Hogy a nyolcadikosok annyira kitették magukat érette, az is a hír igazságára vall. De én már nem tudom ellenőrizni a valóságot, mert sem Értesítő, se semmiféle adat vagy jegyzet nem áll rendelkezésemre. Én mindent tisztán emlékezetből írok. Távol szülőföldemtől, távol Pápa városától. Nem mehetek be a főiskolai könyvtárba, s nem kérhetem elő a pápai főiskola 1895/96. évi értesítőjét. De így van ám ez jól, ahogy van. Hadd éljek én ma is abban az illúzióban, amelyben kis szecska koromban éltem. Amikor olyan sugárzó fényben állt előttem Antal Géza nagytiszteletű úr, amelyhez hasonlót ebben a világban el se tudunk képzelni. Hódító egyéniség volt Antal Géza. Nemcsak a tündökletes eszével, műveltségével, férfiúi szépségével, méltóságot kifejező tekintetével, mindenkit félreállítani képes debatter szónoki készségével, közügyekben szenvedélyének vértforraló tüzével és megfélemlítő akaraterejével, hanem lebilincselő, kedves és nyájas modorával is, amikor előkelő mosolyából a leereszkedő jóindulat sugárzott felénk. Meg is voltam ám sértődve, mikor ősszel (1895-ben), Szabó Károly és Szakái Károly halála után, egyik vallásórára azzal jött be hozzánk, hogy mától fogva majd Kis Ödön főiskolai szénior fogja nálunk a vallásórákat megtartani, miután őt más térre hívta el a kötelesség. Aztán kitűnt, hogy az alsó osztályok mindegyikében Kis Ödön látta el a vallásoktatást, miáltal Antal Gézának 8 33
