Mezei Zsolt (szerk.): A kényes úrfi s a rongyos baka (Pápa, 2001)
Mezei Zsolt: A pápai Jókai-kultusz emlékei (1880–1925)
ünnepélyeknél elmondatnak, azok mind olyan dolgok, a miket magának az érdekeltnek már csak a föld alul szabad végig hallgatni. Még azt is nehéz kiállni, ha az embert szemtül szembe szidják; hát még ha szembe feldicsérik: - ez csak leköszönt minisztereknek jár ki - mint büntetés-súlyosbítás. (...)” Ezután a levélíró részletesen fölidézi pápai diákköri emlékeit, elmondja, hogyan nyerte meg a Képzőtársaság egy aranyát az „Istenítélet” című pályamunkájával, kik voltak a legjobb barátai. Ebben a levélben szerepel az a híressé vált mondat, amely a Március 15. téren álló mellszobrának talapzatán is olvasható: >yAIdott legyen a Iáiig, mely utamra rávilágított, áldott legyen a kéz, mely arra rávezetett!" (A levelet tanulmányunk végén teljes terjedelmében közöljük.) Jókai azt is mentségként hozta fel az ünnepségtől való távolmaradására, hogy hamarosan esedékes lesz két kedves tanárának, Váli Ferencnek és Tarczy Lajosnak az 50 éves tanári jubileuma; ezeken mindenképpen részt kíván venni. A levelet - Jókai kifejezett kívánságára - a Pápai Lapokban leközölték, hogy távolmaradásának okát és pápai emlékeit minden olvasó megismerhesse. Ehhez szorosan kapcsolódik a másik, Horváth Lajoshoz írott levél (megjelent a Pápai Lapok 1894. január 28-ai számában.) Ebből is idézünk: „.. .nyugodtnak érzem magamat az iránt, hogy a mi napjaim még hátra vannak, azok sem fognak olyan foltot illeszteni életem folyására, a miért önnek a házfalát valaha sárral dobálja meg a nemzet; de még is ez az emlékkő senkire nézve sem annyira emlékeztető, mint én rám, a kinek napról napra ügyelnem kell, hogy abból még csak egy darabka is le ne csorbuljon. (...)” Pápa városa büszke lehet arra, hogy az első volt hazánkban, ahol Jókainak - még életében - emléktáblát állítottak. Még a szülővárost, Komáromot is megelőzte Pápa, mert a komáromi szülőházat is csak a következő évben, 1881- ben jelölték meg emléktáblával. Aztán elérkezett július 18-a: a pápai közönséget a bizottság által összeállított gazdag program várta. Az emléktábla - amely Fellner Jakab helybeli kőfaragó keze munkája - szürke gránitból készült és rajta ez a felirat állt: „Itt lakott Jókai Mór 1841/42. ” A tábla mögötti üregben elhelyezték a legfrissebb Veszprém megyei lapok egy-egy számát, az ünnepélyre vonatkozó nyomtatványokat, a rendezőbizottság névsorát, Jókai Mór ifjúkori arcképét és a lakóház régi és új rajzát. A jeles napon már délelőtt 10 órától fogva gyülekezett a nép a 218
