Mezei Zsolt (szerk.): A kényes úrfi s a rongyos baka (Pápa, 2001)
Mezei Zsolt: A pápai Jókai-kultusz emlékei (1880–1925)
Mezei Zsolt A pápai Jókai-kultusz emlékei (1880—1925) Bevezetés A különböző történeti szaktudományok keretében az elmúlt évtizedben örvendetes fejlődésnek indult egy terület, amelyet legtömörebben talán a „kultusztörténet” kifejezéssel lehetne összefoglalni. Ennek keretében a múlt egy-egy sorsfordító eseményének, személyiségének az „utóélete” kerül az érdeklődés középpontjába. Azt vizsgálja a kutató, hogy az esemény vagy a személy hogyan él tovább az emlékezetben, az utókor milyen módon viszonyul hozzá. A kultusztörténeti kutatások segítségével bepillanthatunk egy-egy kor társadalmába, gondolkodásmódjába és érzelemvilágába. Jókai Mórral, a legnépszerűbb magyar prózaíróval kapcsolatban olyan szerteágazó, sokrétű kultusztörténeti vonatkozásokról beszélhetünk, amelyek nemhogy ennek az előadásnak, ennek a napnak, de még egy kutatóintézetnek a kereteit is be tudnák tölteni. Hogy a Jókai halála óta eltelt 96 év alatt milyen hihetetlen mennyiségű vele kapcsolatos emlék halmozódott fel, azt szinte elképzelni sem tudjuk. Én a mai napon csak arra vállalkozhatom, hogy a Pápa városával kapcsolatos Jókai-emlékeket megpróbálom csokorba szedni, azokat is időhatár közé szorítva, amely időhatárt az 1880-as és az 1925-ös évszámok jelölnek ki. 1880-ban avatták fel diákkorí lakóházán az emléktáblát, 1925-ben, születésének 100. évfordulóján pedig nagyszabású emlékünnepségeket rendeztek. A kettő közé esik az 1893/94-es esztendő, amelyekhez a Jókai Kör megalakulása, Jókai Mórnak pápai díszpolgárrá választása és a Jókai utca elnevezése esik. Mielőtt azonban erről a három nagy eseményről részletesen is beszámolnék, szükségesnek tartom, hogy Jókai pápai kapcsolatait fölvillantsam. Testvére, Jókay Eszter a Kollégium tanárához, Váll Ferenchez ment feleségül és lányuk, Váli. Muri Jókai első életrajzírójának tekinthető. Az itt töltött 215
