Mezei Zsolt (szerk.): A kényes úrfi s a rongyos baka (Pápa, 2001)
Mezei Zsolt: A pápai Jókai-kultusz emlékei (1880–1925)
ligetek létrehozását javasolják. 400 db akácfa-csemetéből állt volna egy-egy ilyen liget, amelynek közepében néhány év elteltével méheseket lehetne fölállítani. Az eladott méz árából Jókai ércszobrát állíttathatnák föl, vagy a Jókai- összes nemzeti díszkiadását szerezhetnék be. Végiggondolt, jó ötlet volt ez, kár, hogy nem valósult meg. A Jókai-centenárium utolsó pápai eseményére december 15-én került sor, amikor a Református Leányegyesület a színházban - amely ekkor már Jókai nevét viselte! - az „Egy magyar nábob” Hevesi Sándor által színpadra írt változatát mutatta be nagy sikerrel. A darabot Sándor Pál gimnáziumi tanár rendezte. (PH, 1925. december 12.) így zajlott le tehát a centenáriumi év Pápán. Méltó volt a nagy írófejedelemhez és a városhoz, mely egykor írói szülőhelye volt. A bevezetőben azt ígértük, hogy 1925-ig tekintjük át nagy vonalakban a pápai Jókai-kultusz történetét. Azonban nem állhatjuk meg, hogy ne emlékeztessünk arra, hogy 1931-ben, a Főiskola 400 éves jubileuma alkalmával a Jókai Színház előtt felavatták a két halhatatlan pápai diák, Jókai és Petőfi Kisfalnál-Strobl Zsiymond alkotta szobrát. A szobrok felállítására már 1898-ban mozgalom indult Fenyvessy Ferenc főispán kezdeményezése nyomán. A szoboralapokhoz szükséges pénz előteremtésére Harmos Zoltán, a Jókai Kör alelnöke konkrét javaslatokat is kidolgozott (vö. PL, 1898. július 31.) A szobrok ügye később is többször előkerült, elsőként 1899-ben, Petőfi halálának 50. évfordulóján tervezték felállítani őket (vö. Pápai Újság, 1899. augusztus 6.), ez a terv azonban nem valósult meg. A két szobrot végíilis 1931-ben avatták fel Horthy Miklós kormányzó jelenlétében. Visszatekintésünket egy verssel zárjuk. Ezt a verset nem egy ismert költő írta. Talán ez volt az egyetlen alkotása, lehet, hogy soha többet nem is írt életében verset. Igazából a szerző nevét sem tudjuk. Mindössze annyit tudunk, hogy egy felvidéki (talán komáromi?) magyar diák leikéből szakadtak föl ezek a sorok, valamikor az 1920-as években. Ezt a hatodikos gimnazistát a megszálló csehszlovák hatóság három év börtönre ítélte ezért a versért, amelynek sorai Jókai leghíresebb regényeinek címét idézik:
