Mezei Zsolt (szerk.): A kényes úrfi s a rongyos baka (Pápa, 2001)

Korsós Bálint: „Áldott legyen a láng...” Pápai hatások Jókai írásművészetében

Ugyanezen regények szóhasználatában is kimutathatóak a pápai hatások. Az Eppur si muove (És mégis mozog a föld) elején atmoszférát teremtve Jókai valóságos kollégiumi szószedetet ad a múlt század eleji református kollégiumi diákélet latinos, illetve diáknyelvi kifejezéseiből. Tóth Endre jó szemmel figyelt föl a diákkenyér jelentésű „szatyi”, és az élelembegyűjtő szolgadiák jelentésű „dárdás” szavakra. Mindkettő csak a pápai diákok körében volt használatos, Debrecenben a kenyeret „brúgónak”, az adománykosztot összegyűjtőket pedig „coquus”-nak hívták.41 Rácz Endre szerint az „elégtelen” jelentésű „secunda” és a „tertia” jellegzetes diákszavak Jókainál a Mire megvénülünk- ben fordulnak elő először, ám ezek általánosan használatosak voltak, így az író akár pozsonyi diákként is hallhatta őket. Viszont az Egetvívó asszonyszív debreceni „lábasháza” egy pápai árkádos épület, amit kizárólag Pápán neveznek mindmáig így. S a diákok szájából felhangzó „eperfás” latin nyelvű mondóka is a Pápai Kollégium szimbólumát vette versbe.42 S A peregrinus című, később még említendő novellában említett „Bergengócia”, amely még Tarczyt méltató emlékezésbe is bekerül, ugyancsak a pápai diáknyelv szava a szűklátókörű vidékiségre, mai szavunkkal „mucsaiságra.”43

A Mire megvénülünk hátborzongató alaptörténetét kezdetben csak színezi a betyárromantika, Aronffy Loránd hidegvérű halálraszántságát illusztrálja a Petőfi megénekelte Zöld Marci-történetekből is ismert történet, a fegyveres rabló elűzése töltetlen fegyverrel.44 A kiegyezést megelőző évtized volt a köztudatban a romantika ködébe burkolt, a 48-as ellenállással is kapcsolatba hozott, hazai betyárság felszámolásának időszaka is. A legtovább a dél-somogyi vadonban garázdálkodtak a nép által „járkálóknak”, „sétálóknak” nevezett haramiák. Ezek kézrekerítésében a legfontosabb szerepet a hajdani pápai diák, Hegyessy János szigetvári járási főszolgabíró játszotta, aki mitikus figuraként (mint akit nem fog a golyó), eszközökben nem válogatva, többek között a „vádalku” mainak tűnő eljárását is felhasználva, irtotta ki a legveszedelmesebb bandákat 1859 és 1867 között. Sikerei elismeréseként 1865-ben a Ferenc Jó41 TÓTH im. 10. — RÁCZ Endre: Diáknyelv Pápán a 30-as években = Magyar Nyelv 1987. 2. 145- 156. 153. — A Debreceni Református Kollégium története (Szerk.: Barcza József) Debrecen, 1988.18.

42 JÓKAI: Egetvívó... 40. és 26.

44 JÓKAI Mór: A peregrinus (genre) In: J. M.: Dekameron - Száz novella I-II. Bp. 1928.1.150-163.

155. és A pápai... 178.

196