Köntös László (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek..." A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 2015 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 14. Jubileumi kötetek 3. (Pápa, 2016)

Nyugdíjasok

— Horváth Emil Tibor —

Érettségim után azonnal a teológiára jelentkeztem, ahova fel is vettek ebben az évben, itt kaptam abszolutóriumot 1959-ben. Első lelkészképesítő vizsgám ez év őszén volt, második lelkészképesítő 1960 szeptemberében. Szakdolgozatomat „A zsinat-presbiteri rendszer és szervezet a magyar református egyházban” címmel írtam, amit doktor Bodonhelyi József szakprofesszor „jeles” eredménnyel fogadott el.

A teológiára való felvételem után 1954. novemberében lelkipásztorom, Ágai László (Bölcskei püspök apósa) Bereczky püspöktől „szolgálati és palástviselési” jogot kért számomra „kisegítő segédlelkész” címen, a csepeli gyülekezetben való szolgálatra, ott végeztem a szolgálatot 1957 áprilisáig, amikor Ágai Lászlót az ÁEH parancsára száműzték Csepelről, így én sem léphettem be többé a csepeli templomba, de mivel szolgálati engedélyemet nem vonták vissza, így vasárnaponként helyettesítő szolgálatot vállaltam beteg vagy szabadságon lévő lelkészek helyett. Gyakran voltam ilyen szolgálatban Veresegyház, Szada, Izsák, Kiskunlacháza, Dömsöd, Halásztelek gyülekezetében.

Első lelkészképesítő vizsgám után Szekszárdra, az esperesi hivatalba rendelt ki Szamosközi püspök 1959. október 1-jével, ott szolgáltam egész 1962. április végéig, amikor a Bogyiszlói gyülekezet hívott és választott lelkipásztorává 1962. május 1-jével.

Az akkori E. T. szerint mint megválasztott lelkipásztort szenteltek fel

1963. december 3-án a Kálvin téri templomban, megáldó igém az 1Móz 17,1 volt: „Járj én előttem és légy tökéletes.” 43 évi tényleges szolgálatom alatt igyekeztem ez ige fényében élni és járni. Bogyiszlón kerek 30 évig voltam a gyülekezet lelkipásztora. Az 1956-os árvíztől teljesen elpusztított faluban - a templomban 2 méter 20 cm volt a jeges ár - és a hamarosan bekövetkező erőszakos téeszesítés következtében teljesen megroppant a gyülekezet. Az 1548 lelket számláló egyház 1962-től 1991-ig a felére csökkent, de lassan regenerálódott, és még mindig az egyházmegye legjobb gyülekezete maradt. Sok nehéz, de Istentől áldott munkát végezhettem a beiktatás igéje szerint: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít.” Minden reggel volt istentisztelet, amin igét hirdethettem. Ezeken és a bibliaórákon végig magyarázhattam az egész Bibliát versenként, a Zsoltárok könyvét kétszer is.

Külsőleg is épült, gyarapodott a gyülekezet, de mindent a magunk áldozatából - soha semmi segélyt, adományt nem kértünk és nem kaptunk.-494-