Köntös László (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek..." A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 2015 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 14. Jubileumi kötetek 3. (Pápa, 2016)

Nyugdíjasok

HORVÁTH EMIL TI BOR

1936. augusztus 2-án születtem Csepelen, vasárnap délután. A hely és az idő meghatározta egész életemet. Egyrészt az áldott gyülekezeti élet, mely kiskorom óta körülvett, másrészt az is, hogy édesanyám buzgó imádsága kísért, hogy legyek valóban „vasárnapi gyermek” és így az „Úr napjához” kötődött gyermekkorom és ifjúságom, majd egész életem. Szüleim: Horváth József (Tiszadorogma, Tárd) és Mészáros Julianna (Kiskunlacháza). Kereskedők voltak, Csepelen volt üzletünk egészen az államosításig, 1952-ig.

Édesanyám négy éves koromtól vitt magával rendszeresen templomba, ott ültem mindig a második pad szélén, mert onnan ráláttam az Úr asztalára és a szószékre, így nem nyugtalankodtam. Otthonunkban házi bibliaóra volt gyakran. Draskóczy László lelkipásztoromtól ott kaptam az első teljes Bibliámat, amit ma is őrzök. Úgy kerültem Isten közelébe, mint a kis Sámuel, akit anyja vitt a szent helyre, hogy az Úrnak legyen szentelve egész életére. Később ez lett első „felszentelésem” igéje, mert mikor teológus lettem, Ágai László lelki- pásztorom ezzel az üzenettel áldott meg és ajánlott 1954. augusztus utolsó vasárnapján a de. istentiszteleten a gyülekezet szeretetébe és áldozatába, bejelentve, hogy a délutáni istentiszteleten én hirdetem Isten üzenetét. Ekkor mondtam el első prédikációmat félelemmel és rettegéssel, de teljes szívvel.

1950. május 28-án konfirmáltam - épp nevem napján - így lett számomra döntő az áldó ige: „Megváltottalak, neveden hívtalak, enyém vagy!” Konfirmációmhoz kötődik első „Krisztus-élményem”, amiben személyesen átérez- tem, hogy én Őt szeretném szolgálni egész életemben.

Még ezen a nyáron Ágai László elküldött a Pasaréten tartott „gyermek- missziói-munkásképző” tanfolyamra, ahol Joó Sándor, Gyökössy Endre, Ecsedy Aladár volt többek mellett tanítónk a gyermekmunkára. Ezután otthon sokszor végeztem a vasárnapi iskola vezetését.

Iskoláimat Csepelen kezdtem, a gimnáziumot is a Jedlik Ányos bencés gimnáziumban az államosításig, majd a Lónyay utcai református gimnáziumban folytattam egészen annak 1952-es megszüntetéséig. Onnan a Fáy Gimnáziumba kerültem, ott érettségizve 1954-ben.-493-