Köntös László (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek..." A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 2015 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 14. Jubileumi kötetek 3. (Pápa, 2016)
Nyugdíjasok
CZIRJÁK LÁSZLÓ Debrecenben születtem 1929. június 12-én. Három éves lettem, amikor a család felköltözött Budapestre. Minden iskolai tanulmányaimat Budapesten végeztem. Az elemit a Tatai úton (1935- 1939), középiskolát a Városliget melletti Szent István Gimnáziumban (1939-1947), teológiai tanulmányaimat a Budapesti Teológiai Akadémián (1947-1953). Sajnos négyen 1950-ben évet veszítettünk, mert túladagolt tüdő-védőoltással megfertőzték a tüdőnket tbc-vel. 1953 és 1962 között a következő gyülekezetekben káplánkodtam: Monor- Kistemplom, Ráckeve, Bp. Belső-Csepel, Bp. Baross tér, Bp. Pestújhely, Bp. Klauzál tér, Dunapataj, Érd-Központ. 1960 tavaszán megválasztottak őri- szentpéteri lelkipásztornak. Fél évig úgy voltam lelkipásztor, hogy egy napra se tehettem be lábamat a gyülekezetbe. Egy napra se kaptam határsávi belépőt. Fél év után aztán megfosztottak lelkipásztori állásomtól, mert nem foglaltam el határidőre szolgálati helyemet. Közben még Budapestről is eltávolíttatott az ÁEH, úgyhogy Dunapatajon ébredtem fel. Kalandos őri- szentpéteri történetemről egyszer - külön is - szívesen beszámolok. 1962. elején hívott meg választott lelkipásztorául a törökbálinti gyülekezet. Aztán ott szolgáltam végig, 1989-es nyugdíjazásomig. 1959-ben kötöttem házasságot egy debreceni lelkész nevelt lányával: Spakovszky Hedviggel. Őt 1958-ban ötödmagával kirúgták a szegedi pedagógiai főiskoláról (és az ország összes főiskolájáról, egyeteméről kitiltották), mert templomba merészeltek járni, és a kollégiumban Bibliát merészeltek olvasni. Házasságunkból három gyermek született: Zsuzsanna (1960), László (1962) és János (1965). Törökbálinti lelkipásztori szolgálatom alatt, az 1980-as évektől rohamosan romlott a látásom. A bekövetkezett vakságom miatt 1989-ben nyugdíjaztak. Törökbálintról 1993-ban költöztünk el Balatonalmádiba, egy kis házikóba. Még egy évet se töltöttünk új helyünkön, amikor feleségem súlyos agyvérzést kapott. Leányunk ugyan kiápolta, de a 2004-es újabb agyvérzés már halálos volt. - Azóta lányommal ketten élünk az almádi házikóban.-472 —
