Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)

Tatai Egyházmegye

Tatai egyházmegye

konfirmált meg, jutottam el a pápai kollégiumba. Félénk falusi gyermekként mentem a nagy iskolába, melynek csonka tornyát szülőfalumból annyiszor figyeltem, és lelkem mélyén ott élt a vágy: „Bárcsak én is növendéke lehetnék!” Egy jóságos öregedő tanár, aki egyik lábára hibás volt, Kis Ernő volt osztályfőnökünk. A sokfelől jött gyermekeket igyekezett az iskolai rendhez szoktatni. Tőle nyertem az első útmutatást az élet rögös útján. Apánk helyett apánk lett, és kísért VIII osztályon keresztül. Mint pap fia101 sokszor kicsendült szavaiból a hitvalló ember bizonyságtevése.

Mellette Fejes Zsigmond mint 6 éven át osztályfőnökünk volt nagy hatással reám. Lie. Rácz Kálmán puritán egyénisége, Borsos István szerénysége mögött rejlő nagy tudása biztattak és serkentettek. A béke áldása <a> boldog nagy Magyarország legszebb napjaiban tették gondtalanná diákéveimet. A balkáni háború már sejtetett valamit abból, hogy a világ nagy szenvedések előtt áll! 1913-ban érettségiztem, és csodálatos, hogy 8 éven át és az érettségi vizsgán is a kerület akkori főjegyzője: Németh István volt az elnök. Amikor a nagy aktus megtörtént, és a vizsga sikerült, jóságos arcával rám nézett, és ezt mondotta: „Ugy-e maga papnövendék lesz?” „Igen!” - feleltem. Tanáraim, amikor névnapi köszöntőket mondottam, mindig papnak szántak, és igazuk lett! Isten szolgálatára ajánlottam életemet.

A gondtalan életnek vége szakadt. Édesanyámat I. éves papnövendék koromban elveszítettem. Súlyos betegségében csak az vigasztalta, hogy már elindultam azon a pályán, amelynél szebb pálya egy falusi ember szemében sincs! 1914-ben az első világháború tört ki, és ezzel a világ boldog arculata is szenvedővé vált. Mint papnövendék 3 hétig Komáromban voltam a többi pápai teológussal, hogy sebesülteket fogunk ápolni. Mire az első szállítmány megérkezett, minket visz- szarendeltek Pápára, és a betegápolás szép munkáját nem végezhettük.

A teológián eltöltött évek a nagy szenvedések között teltek. Az ősi kollégium hadikórház lett, és a teológia Németh István püspök úr házában tartotta előadásait. Itt reméltük, hogy majd csak vége lesz a szenvedésnek, és minden jóra fordul. Czeglédy Sándor, Pongrácz József, dr. Thury Etele, dr. Antal Géza és dr. Horváth József tanáraim tudása és lelkesedése készített a nagy útra. Csizmadia Lajos kedves egyénisége és a gyakorlati tárgyak előadása közben adott sok bölcs tanácsa azóta is kísérnek és irányítanak. Kiss József pápai lelkipásztor órái mindig feledhetetlenek. 1917-ben a főiskola tanári kar az iljúság exponenséül seniorrá választott. így jutottam kapcsolatba az ősi pápai gyülekezettel, melynek e tisztséggel együtt segédlelkésze is lettem. Bár nem volt előttem ismeretlen a gyülekezeti munka, mert 4 hónapon át a nagyacsádi gyülekezetnek voltam administrátora, ahol a harangok hadicélra igénybevétele rázott meg legjobban úgy engem, mint a gyülekezet imádkozó tagjait. Mindig hálásan emlékezem meg működésemnek e kedves gyülekezetéről, ahol meghitt testvéri kört találtam.

1912. 271.1913-1915.178.1930-32.168.1935.185.1941. 233. DPL1905.228. TÓTH 1927. 51. SEBESTYÉN 1928. 210. ZOVÁNYI1977.580. KATONA 1996.208.

101 Kis Ernő apja Kis Gábor lelkész volt.-926-