Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)

Komáromi Egyházmegye

Komáromi egyházmegye

nyugdíját később kiutalták, az én államsegélyem bennrekedt annyival is inkább, mert gyermekeimet is Magyarországon járattam iskolába.

Küzdelmeimnek osztályosa gyülekezetemben feleségem: Rácz Irén, néhai licenciátus45 Rácz Kálmán pápai kollégiumi vallástanár és Hódy Mária szülőknek 1904. év június 14-én született leánya, aki 1923. évben tanítónői oklevelet szerzett Pápán. Gyülekezeteim nő tagjait ő vezetgette kitartó türelemmel a Bibliához, a Krisztushoz. O tanította a leányokat kézimunkázni, majd ő vitte keresztül, hogy az általam régebben felfedezett régi csicsói népművészet felújíttassák, hogy az országos viszonylatban is szinte utolérhetetlen munkát a csicsói leányok megtanulják. Sajnos, hogy a mai viszonyok között anyaghiány miatt ezzel foglalkozni nem lehet.

Feleségem volt az, aki a cseh uralom alatt a leányokon keresztül nagy sikerrel ápolta a község lakosságában a magyar érzést, midőn a leányoknak ama magyar ruhavarrást megtanította, mikor őket a varrás közben magyar történelemre, énekekre oktatta. Meggyőződéssel vallom, hogy abban a kegyetlen harcban, melyet az élet gyülekezetemben reám rótt, feleségem az az áldás, az az isteni ajándék, ami éltetett és megsegített, mert nélküle mindig és mindenütt, vele sohasem éreztem, hogy egyedül vagyok.

Házasságunkból két gyermekünk született: Zsuzsanna és Csaba. Mindkét gyermekem jeles tanulója volt a pápai kollégiumnak. Zsuzsánna 1943. évben érettségizett, és felvételizett a testnevelési főiskolába, mikor az Isten váratlanul visszavette Őt. 1943. augusztus 6-án fürdés közben mindnyájunk szeme láttára vízbefúlt.

Csaba fiam a nagyváradi tüzér hadapródiskola III. éves növendéke.

Több gyermeket nem adott az Isten eddig. Feleségem többszöri súlyos operáción ment keresztül, majd a legutolsó (epekő) operáció után Basedow-kórt46 kapott, melyből csak hosszú évek múltán épült fel egészen.

Irodalmi téren falusi viszonylatban sokat dolgoztam. Korábban a „Komáromi Lapok”, majd a Pozsonyban megjelent „Híradó”47 közölték publicisztikai és szép- irodalmi dolgozataimat, később a Prágai Magyar Hírlapba írtam inkább politikai tárgyú cikkeket. Több történeti tárgyú dolgozatom jelent meg egyházi lapjainkban, illetve ezeken kívül nagyobbak külön kötetekben. Az utóbbiak közül a „Ko46 A licencia tanításra felhatalmazó jogosítvány olyan felsőfokú tanintézetekben, amelyek nem jogosultak akadémiai fokozat adományozására. Kedvezményezettje licenciátussal rendelkezik. A licenciátus a XIII. század közepétől főként a jogi és teológiai karokon kialakult (az orvosi karokon is használt) tudományos fokozat, melyet az egyházi felsőoktatásban egyes helyeken még a XX. században is használtak.

4l> A Basedow-kór autoimmun betegség, melynek következtében a pajzsmirigy gyulladásos állapotba kerül, a normális 2-3-szorosára növekszik (golyva), és feleslegben termel pajzsmirigyhormo- nokat, ezek felelősek a tünetek jelentős részéért.

47 A Híradó mint politikai napilap Pozsonyban jelent meg 1919-1937 között, a Nyugatmagyarországi Híradó (1888-1918) folytatója volt. Szerkesztőként Vutkovich Ödön, Arkauer István és Aixinger László jegyezte, tulajdonosa Arkauer István volt. A pozsonyi magyar kulturális, zenei, képzőművészeti és sportélet eseményeinek fontos forrása a mai napig. Belső munkatársaihoz tartozott Vajda Ernő, Császár István, Somos Elemér és Környei Elek. FONOD 1997.122.-243-