Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)

Tatai Egyházmegye

Tatai egyházmegye

a genfi egyetem teológiai fakultásán végezte 1912/13, 1913/14. években.62 Az I. lelkészképesítő vizsgát 1915 szeptemberében tette le jeles eredménnyel. Ez év áprilisától 1917. március 1-ig főiskolai szénior és pápai segédlelkész, ugyanekkor egy iskolai évben (1915/16.) helyettes tanárként matematikát tanít a pápai főgimnáziumban. 1917. III. 1-én Nagyigmándra kerül, ahol előbb segéd-, majd helyettes lelkész. Dunántúli püspöki titkár lesz 1917. szeptember 15-től Komáromban egészen 1920. március 13-ig, amikor hetényi lelkipásztornak hívják meg.

1922. IV. 8-án feleségül veszi Sebestyén Idát, Sebestyén Dávid kocsi lelkipásztor leányát. 1923. május 2-án a csehszlovák államkormány illetőség és állampolgárság hiányában „mint kellemetlen idegent erőszakkal eltávozásra kényszerítette.” Állásáról 1 évi szabadság után mondott le. Ez alatt az idő alatt Németh István püspöktől helyettes lelkészi minőségben a komáromi egyház megszervezésére kapott megbízást. Komáromban mint helyettes lelkész dolgozott 1924. december 1-ig. A komáromi egyházmegyében egyik egyházmegyei tisztségre a másik után választják. Lelkészi aljegyző, gyámoldai és lelkész nyugdíjintézeti igazgatótanács tagja, missziói előadó, segélyosztó és könyvtárbizottsági tag, konventi bel- missziói bizottsági tag. 1924. december 1-től ismét püspöki titkár lesz Komáromban, s hivatala mellett tesz teológiai akadémiai magántanári vizsgát 1926. május 18-án. Ez év szeptember közepén teológiai akadémiai tanár lesz Pápán, a gyakorlati tanszéken. 1926. VIII. 2-án született második gyermeke: Boriska Erzsébet, míg az első, Tibor Elemér 1923. VII. 13-án.

1928. október 1-re egyhangú meghívással Pápáról Győrbe hívják lelkipásztornak, így a tatai egyházmegyébe kerül, ahol tanácsbírói, majd egyházmegyei lel- készértekezleti elnök. Magas egyházkerületi tisztségeket is egymás után nyer el.

1926. szeptember 16-án már egyházkerületi missziói előadó, 1929-ben zsinati pótképviselő, 1930-ban főiskolai igazgatótanács tagja, 1932-ben egyházkerületi tanácsbíró, 1935-ben egyházkerületi főjegyző, 1936-ban konventi rendes tag,

1937-ben zsinati rendes képviselő lesz.

Mint győri lelkipásztort, szeretett gyülekezetéből hívja el az egyházkerület bizalma csaknem egyhangú választással a dunántúli egyházkerület püspöki méltóságába 1942. december 11-én. 1943. március 24-től az egyházkerületnek beiktatott püspöke.

Irodalmi munkássága: „Az egyháztól elidegenedés okai’’ (a dunántúli egyház- kerület pályatételén 1922-ben jutalmat nyert). Önállóan megjelent munkák: Jókai hagyatéka (1925). Evangelizálás a református egyházban (1926). Bizonyságtevés (1928). A kettős tüzes nyelvek fényében (1931). Útmutató a szociális munkák végzéséhez (1931). A francia protestantizmus evangelizáló munkája (1929). Megindította (1926), és hat évig szerkesztette az „Örömüzenet”-et,63 míg

62 Lásd még: SZÖGI 2000.85 (629. sz.).

63 Az Örömüzenet című lap a Dunántúli Potestáns Lap melléleteként jelent meg 1926-1933 között a dunántúli egyházkerület kiadásában. Évente háromszor (a három főünnepen: karácsony, húsvét, pünkösd) adták ki. A szórványgondozásban töltött be kiemelkedő szerepet azáltal, hogy a szórványokban élő hívek számára juttatták el. DREL 1.1. a. ápr. közgy. 85. DPL 1927. 218,224.1929.127,198. 1933.180.-909-