Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)

Komáromi Egyházmegye

Komáromi egyházmegye

<Az> 1929. év tavaszán a zsigárdi gyülekezet meghívta férjemet lelkészének. El is fogadta, és megtörtént a választás. Még az év októberében el kellett volna foglalnia új helyét, de a jó Isten másképp intézte sorsunkat. Férjem hirtelen megbetegedett, és 3 napi súlyos betegség (bélcsavarodás) következtében 41 éves korában július 17-én meghalt. A nem várt csapás mélységesen megrendített, sőt azt hittem akkor, összeroskadom fájdalmamban. Jöttek megint a megpróbáltatások. Árván maradtam 2 kis fiammal, egyik 10 éves, a másik 12 éves volt. Istenbe vetett erős hittel jártam tovább kálváriás életemet, és hordoztam a nehéz keresztet, hogy kis fiaimat felnevelhessem. De még az sem volt elég. Mélységes gyászomat növelte egy másik csapás, amikor 1934-ben táviratilag értesítettek forrón szeretett édesanyám elhunytáról. Akkor az az érzésem volt, hogy ennyi gyászt, ennyi fájdalmat nem tudok elviselni. És mégis el kellett, mert a jó Isten adott hozzá erőt is, mert árva gyermekeimért viseltem a szenvedéseket, hogy őket felnevelhessem. Férjem után nyugdíjat a csehek nem adtak, mert állampolgárságát is megtagadták. Saját erőmből, csekély tanítói fizetésemből és némi segélyből neveltem föl és taníttattam fiaimat. A gimnáziumot Komáromban, a bencéseknél végezték. Dániel fiam a gimnázium elvégzése után a losonci teológiára iratkozott be, és 3 és fél évet ott is végzett. Amikor 1938-ban megtörtént az államfordulat, a losonci teológiát feloszlatták, és akkor fiam a pápai teológián fejezte be utolsó fél évét. Nyolc hónapig főtiszteletű Medgyasszay Vince püspök úr mellett káplán- kodott. Onnan hazakerült Komáromba, és a komáromi gyülekezet segédlelkésze lett. <Az> 1942. év márciusában Tatára került hitoktató lelkésznek, és azóta a mai napig ott végzi az Istentől rábízottakat.

Sándor fiam a katona pályát választotta, és mikor leszolgálta tényleges éveit, belekerült ő is a háború forgatagába, és beosztották a frontra. A téli nagy csatákban súlyosan megsebesült, comblövést kapott töréssel, és a leipzigi kórházban feküdt 5 hónapig. Sajnos sebesült lába rövidebb maradt, s most újabb műtétet akarnak rajta végrehajtani, hogy testi épségét visszanyerhesse.

A sok megpróbáltatás, bánat és gond annyira megviselték idegeimet, hogy teljesen visszavonulva élek, egyedül fiaimnak és hivatásomnak szentelve életemet, amit a legnagyobb szeretettel és odaadással végzek, és amennyire gyenge idegzetem bírja.

Csak röviden vázoltam életem történetét, mert a visszaemlékezés is csak keserű órákat szerez.

Alistál, 1943. július 1.

özvegy Martsa Sándorné, született Kiss Juliánná

ALSÓSZŐLŐS Vendégh Béla lelkész

Született 1904. május hó 9-én Kismányán, Nyitra, jelenleg Bars-Hont közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyében. Szülei: Vendégh Béla gazdálkodó és Gürtler Berta. Apai ágon ároni családból származik. Nagyatyja, Vendégh Lajos 17-227-