Hudi József (szerk.): Dunántúli egyházleírások a XVIII. századból - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 5. (Pápa, 2002)
Barsi egyházmegye
94 Barsi egyházmegye tuali [sola]tio animos nostros Caesareo Regia misericordia sua respicere, nobisque in possessionib[us qui]busdam, quas sacratissima Caesareo Regia clementia designare dignabitur, locum pro ecclesia, domunculisque pro pastoribus et cantoribus, et in eo ponendorum aedificiorum cum usu Campanarum et exercitii spiritualis facultatem benigne resolvere. Misericordi Deo per huiusmodi erga nos misericordiam proxime accedet Sacratissima Maiestas Vestra. Nos vero pro eiusdem diuturna incolumitate et glorioso regimine Christi vulnera indesinenter adorabimus perseverantes Sacratissimae Caesareo Regiae Maiestatis Vestrae humillimi, perpetuoque fideles subditi: attactorum locorum incolae Helveticae confessioni addicti ex comitatu Barsiensi Legszentsógesebb Császári és Királyi Felség, nekünk eredendően legkegyesebb urunk! Egyedül Bars vármegyében harminchat helység van, melyekben egészében vagy nagyobb részben helvét hitvallású adózó híveink laknak, az összes hely meg lett fosztva templomainktól, ezért szívünknek igen nagy keserűségével emlékszünk arra, hogy 1733 előtt majdnem minden [helységnek] volt temploma, a romok pedig minket igazolnak. Az érintett helyek összes lakója, Legszentsógesebb Felségteknek térdre borulva esdeklő szolgája, és a mi földesuraink alattvalói, az ő kegyükből boldogok [vagyunk], mivel ami a legfontosabb, az nem hiányzik. Megadjuk ugyanis a császárnak, ami a császáré, urainknak, ami urainké. Azonban különösen is nagyon nyomja lelkiismeretünket, hogy nem adhatjuk meg Istennek azt, ami az Istené, mert lelkészeinktől és más tanítóinktól megfosztva élünk, hogy számunkra talán még élni is büntetés legyen, mert nem prédikálták köztünk a Krisztus által megígért örök boldogságot, és ez a jövő századra vetett pillantás mindent keserűvé tesz a számunkra, ami egyébként lelki vigasztalással igen édes lenne. Legszentsógesebb Felség! A keresztség által keresztények, az Apostoli Hitvallás által pedig katolikusok vagyunk, hisszük, hogy a Szentírás isteni kinyilatkoztatás, és mindazt elfogadjuk, ami belőle helyes következtetésekkel levonható, nem kételkedünk abban, hogy az imádságra, böjtre, alamizsnálkodásra és más jócselekedeteinkre Isten irgalommal tekint. A zsidók megtagadják, sőt káromolják Krisztust, és mégis a katolikus papság gondoskodik arról, hogy ezeknek mindenfelé zsinagógáik legyenek, és figyelmen kívül hagyja, hogy szabadon gyakorolják a pogányságot. Minket viszont, akik az Atyaistent a mi Atyánknak nevezzük, Krisztust egyetlen közbenjáróként imádjuk, annyira gyűlöl, hogy még imádságra való helyünk sincs.
