Hudi József (szerk.): Dunántúli egyházleírások a XVIII. századból - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 5. (Pápa, 2002)

Barsi egyházmegye

Barsi egyházmegye 81 amely Főmagasságtok joghatósága alá tartozik, és a tekintetes Hont vármegyében van, ugyanazon [vármegye] alispánjának parancsára a hajdúk elfoglalták. Ezek ránk, igen nyomorult lakosokra kegyetlenül heves ütéseket mérvén, lelkipásztorunk felesé­gét olyannyira megijesztették, hogy a háza padlásáról leugorva elég szörnyű módon lábtörést szenvedett; az iskolamestert pedig, miután kötelekkel összekötözték, és közönséges gonosztevő módjára és ide-oda hurcolták, mi, az igen nyomorult lakosok kénytelenek voltunk 12 forint azonnali letételével a hajdúk kezei közül kiszabadítani. Pedig a mi egyházunk egyike volt azon 90 templomnak, tovább azon négy Hont vármegyeinek, amelyek meg lettek hagyva eredeti állapotukban, és a törvénycikkek­ben fel lettek sorolva (amint az összegyűjtött tanúvallomásokból nyilvánvalóan látha­tó), és emberemlékezet óta mi, helvét vallásúak birtokoltuk, (van egy Szántó nevű leányegyháza is, amely velünk szomszédos), mégis erőszakkal el lett foglalva, mivel főméltóságú bíboros uraságtok újvári tiszttartója és a sokszor említett vármegye szolgabírája legutóbb ránk, az említett falu lakosaira törvén, és a hely esküdtjeit ko­molyan megvervén, folyamatos ütlegelés közepette 40 talléros büntetés terhe alatt kikényszerítettek tőlünk egy, az ő igényeik és tetszésük szerint megfogalmazott nyi­latkozatot, tudniillik hogy mi a déméndi plébánosnak alárendelt helyünkről semmi szín alatt meg ne kíséreljünk más istentiszteleti helyre menni. Amint ezután jöttek a vasárnapok és más, az egyetemes kereszténység által elfogadott ünnepnapok, az említett Kisdi Zsigmond plébános úr folytonosan leselkedvén a szokásos útvonalak mentén, amelyeken tudniillik vallásunk gyakorlására menni szoktunk, meglepetés­szerűen, igen hirtelen ránk, útonlevőkre törvén a velünk lévő dolgoktól és ruháktól gyakorta megfosztott és megbírságolt. [Mivel mi,] Főmagásságtoknak alázatos alattvalói [ezen] sérelmekkel oly nagyon meg vagyunk terhelve, és annyira elszegényedtünk, Felségtek kegyelmes lábaihoz hódolattal lehajolva alázatosan könyörgünk, hogy addig az ideig, amíg a császári­királyi bizottság közreműködése által bármilyen módon is el nem lesz döntve ezen mi ügyünk, méltóztassék megtiltani, hogy a Főmagasságtok joghatósága alá tartozó plébánosunk minket megzavarjon, méltóztasson számunkra istentiszteleti helyet biztosítani, oda szolgálat céljából lelkipásztort beiktatni, és a mi vallásunk gyakorlásá­ra utasítani. Mi pedig, amíg élünk, nem fogunk felhagyni azzal, hogy viszonozzuk bíborosi Főmagasságtoknak ezt a kegyelmét és jóságát, melyet irányunkban, nyomorult alatt­valók irányában gyakorolt. Ugyanazon Felségteknek és Főmagasságotoknak alázatos és örökké alattvalói: a Hont vármegyében lévő Füzesgyarmat helvét hitvalláshoz tartozó lakói, kegyelmes rendeletét várva

Next

/
Oldalképek
Tartalom