Hudi József (szerk.): Francsics Károly visszaemlékezései - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 3. (Pápa, 2001)
Visszaemlékezések
Midőn e sorokat elolvasám, visszanyújtva az ívet mondám: — Barátom ez már fele sem tréfa, kutyalábon állhat Magyarország! Október 8-án jött haza nem rég’ elment őrseregünk. Vasárnapi nap volt, az idő gyönyörű. A nép örömmel tódult ki a győzedelmes őrsereg eleibe. Mert meg kell említenem, hogy valahányszor elment hazulról őrseregünk, mindannyiszor megütközött az ellenséggel. S midén hazajött és kérdeztük, merre jártak, mit míveltek, találkoztak-e horvátokkal, felelet leve: — Nem. Elhúzódtak erre vagy amarra, s mindannyiszor a semmiben semmi sem volt. Ez a szó tehát győzedelmes előttem iszonyú nevetséges volt. Mindazonáltal mivel az idő oly igen szép volt, én is kimentem a győzedelmes őrsereg eleibe a fehérvári országúira. Közel voltam már a határhoz, midőn Palota felől távolról egyszerre dobpergés üté meg füleimet, megálltam az országúton bevárandó a sereget. Alig töltém meg újra pipámat s rágyújték, előttem termett a vitéz sereg. Félre állva, az árok partra vártam míg majdnem az egész sereg előttem elhúzódott. Elől vagy 20 nemzetőr jött puskákkal vál- laikon, utánok lóháton főparancsnokok, Sólyomvári Ferenc, ezt követék hegedűiket éretlenül nyikorogtatva 7 cigány hangászok, kik közt a klarinétos fület hasogató visítással sípola. Ezek után jött egy hadnagy kivont karddal, utána két dobos, verve hatalmasan a marsot, végre jött az egész hadtest. A temérdek sok kísérő nép közt visszafordultam én is a város felé, hova midőn beértünk a vásártérre, ott Cseresnyés István főbíró úr háza előtt állíttatott hadirendbe a sereg. A főparancsnok végig rugtatott a hadsor előtt, s visszatérvén annak közép tájára, lebocsátván kardját, egy rövid szónoklatot monda az őrsereghez, melyben az oda volt vitéz hadseregnek hazafiúi buzgalmát és a hazához tapadó hűségét az egekig magasztalé, ellenben a honmaradtakra örök gyalázatot és piszkot szórt. Végezvén beszédét, melyet háromszoros harsogó éljen követe, szétbocsátá a sereget. A tömötten összeszorult volt néptömeg midőn szétoszlott, megtellett vele az egész vásártér, minden nemzetőrnek volt 20-30 kísérője is, kik közt több ösmerőimmel én is hazafelé jövék. Midőn a piacra, a városház irányába értünk, több nemzetőrök puskáik kilövésével törekedének mutatni, hogy ők töltött fegyverrel járták be a világnak nagy részét, hanem sokaknak talán szerencséjükre többnyire csütörtököt mondtak fegyvereik. Október 11-én délelőtti 9 órakor jövék hazafelé a Hosszú utcában, a könyvnyomdából256 egy tanuló ifjúval találkoztam, ki egy nagy pamat nyomtatott lapokat vitt karján, kérdém tőle, mit visz? — Latoumak leírása Bécsből.257 265 Görgey Artúr őrnagy szeptember 30-án hadbírósági ítélet nyomán a Csepel-szigeti Lóréven végeztette ki a Jellasicsnak futárszolgálatot teljesítő gróf Zichy Ödönt (Eugent). 266 Ramazetter Károly könyvnyomdája a Hosszú utcában volt, 1847-1871 között működött. Vö. SZEGLETHY 1978.202-204. 193
