Acta Papensia 2020. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 20. évfolyam (Pápa, 2020)
2020 / 1-2. szám
Forrásközlés s-Acta Papensia xx (2020) 1-2. SZÁM Az évfolyamból hárman kerültünk Győrbe, végül ketten maradtunk, mert harmadik társunk elment és más városban keresett magának munkahelyet. Munkába állás. Az egyetem által kijelölt napon, 1954. június 30-án léptem munkába a Győri Autószerszámgép-gyárban. Ez egy kis üzem volt a város szélén, közvetlenül a Rába folyó mellett. A gyár három éve alakult a Csepel autógyárból Győrbe visszaköltözött szakemberekből. A régi ismerősök közé kerültem vissza, többségükkel az Autógyárban már együtt dolgoztam. Miközben én elvégeztem az egyetemet, ők pedig felhagyva a tartós távolléttel, visszajöttek Győrbe. A gyár profilja kis darabszámban készülő egyedi célgépek, berendezések gyártása volt, amely a tervezéstől az üzembe helyezésig mindent magában foglalt. A speciális műveletek, amelyekre nem volt gazdaságos berendezkedni, bérmunkában készültek el. Együtt kezdtem el a munkát egy, a Miskolci Nehézipari Egyetemen végzett győri születésű gépészmérnökkel és három, az Alföldön végzett gépésztechnikussal. Ők kb. egy év elteltével otthagyták a gyárat, és a lakóhelyük közelében kerestek munkahelyet maguknak. Diploma-védés. Győrbe kerülve az új körülményekhez igazodva kevés időt tudtam a diplomatervemmel foglalkozni. A gyár, ahol dolgozni kezdtem, egyedi célgépgyár volt, a műszaki munkatársak teljesen más munkaterületen dolgoztak, nem tudtak segíteni. Ha elakadtam, Pestre kellett utaznom konzultációra. Szerencsémre ebben minden segítséget megadtak. December közepre készült el a diplomatervem, amit be is adtam. Megítélésem szerint a külső megjelenítés (gépelés, rajzminőség, kötés) hiányos volt, idő hiányában az utolsó alapos ellenőrzés is elmaradt. Diplomatervem felkért bírálója a RM Műszaki Főosztály főtechnológusa volt. A megmaradt két oldalas bírálat — a nyomtatvány szerinti — első két pontban sorolt fel hibákat, észrevételeket, a másik két pontban megfelelt a beadott anyag. (Utólag, mellékesen jegyzem meg: mérnöki pályám során én is jó pár diplomatervet bíráltam, köztük olyanokat, amelyek távol estek szakterületemtől. Most már tudom, hogy bírálómnak éppúgy idegen volt a választott témám, mint nekem.) A technológiai résznél sokszor megragadt a külsőségeknél, a kevésbé fontos részleteknél, az üzemszervezési, gazdaságossági részt nem is értékelte. A bírálat 1955. február 10-én kelt, március 9-ére már értesítést kaptam, jelenjek meg a tanszéken a szigorlati tervem megvédésére. Nehéz helyzetben ért ez a feladat, mert közben családi tragédia történt. Apám 1954. december végén 100
