Acta Papensia 2015. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 15. évfolyam (Pápa, 2015)
2015 / 3-4. szám - Műhely - Gelencsér József: Katonahalál a padláson - Történet, folklór, népi jogszokások
MŰHELY Acta Papensia XV (2015) 3-4. 5. A sírjel Tárkány Szűcs Ernő szerint a „halottnak joga” van az eltemettetéshez és a sírhelyhez.27 Azt pedig országszerte, így Sárkeresztesen a helyi szokás kívánta meg, hogy a sírhelyet megjelöljék. A községben a XX. században a temetéskor lehelyezett fejfát az idő haladtával megújították, vagy sirküre, azaz maradandóbb anyagból készült sírkőre cserélték ki. A hozzátartozók lelki igényén túl a közösség népi joggyakorlata is ezt követelte meg. A szegényeknél azonban elfogadta a sírkőállítás elmaradását. A sárkeresztesi református temetőben jól követhető, hogy egyes időszakokban milyen anyagú, formájú, feliratú sírköveket állítottak. A legény- vagy leányhalottnak az életük delén már túljáró szülők nagy fájdalmukban gyakran drága, szépen megmunkált sírkövet emeltek, mondhatni jogszokásként mintegy ráköltve a halottnak egyébként jutó örökséget vagy ennek egy részét. Egyaránt fekete gránitból készült, obeliszk alakú, gyászos szépségével feltűnő, verses, igényesen feliratozott és vésett sírkövet kapott Örsi Gáboron kívül a már említett Szabó Ferenc, Varga Ilonka és Papp Sándor. Hármójuknál fényképük is látható, ovális keretben. A sírkövek minden elemükben illeszkedtek a kor módos paraszti igényéhez, ízléséhez, illetőleg beleilletek a község földművelő közösségének esztétikai követelményrendszerébe, bár székesfehérvári iparosok műhelyében készültek. Az anyag, a forma, a mívesség méltóságot adott. A felvésett sírversek pedig a továbbélők, különösen a szülők keservét fejezték ki: Itt nyugszik SZABÓ FERENC a ki hősi halált halt a haza védelmében Doberdónál 1916. okt. 15. életének 22-ik évében Véres sebeimnek mérge szívem hatja Ezt csak az igazság napja gyógyíthatja Ég szivem s felkészül szárnyal igyekezik Édes öleibe oh mikor érkezik Emeltették bánatos V TÁRKÁNY SZŰCS 1981.180., 193» 281 «
