Acta Papensia 2014. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 14. évfolyam (Pápa, 2014)
2014 / 3-4.szám - Forrásközlés - Kránitz Zsolg: "Boldog vagyok, hogy a sorsom Pápára vezetett..." Sándor Pál önéletírásai
Forrásközlés Acta Papensia XIV (2014) з-4Mikulás napján (december 6.) a tanítás szünetelt, de a diáktanyák s az utcák is annál hangosabbak voltak a maskurázásoktól,170 melyek jókedvre hangolták a leckéjükről megfeledkező diákságot. Másnap sokan excu- sáltak...171 Most a kollégium két nagyszabású rendezvényéről fogok megemlékezni. Az egyik a március 15-i két napos ünnepség, a másik a tornaünnepély május közepén. Ha novellaíró volnék, azt írnék mindegyikről, de így csak röviden és homályos előadásban örökítem meg lefolyásukat. A diákság - karácsony után - ezt tartotta legnagyobb ünnepének. Tudni illik március Idusát. Az ünnepség valójában 3 napot vett igénybe, melyre az előkészületeket hetekkel előtte megtette a főrendezőség, a Képzőtársulat. Volt dolga a választmánynak és a tanárelnöknek is, aki mindenben irányította a márciusi ifjúságot. Legelső teendő volt az előadandó színdarab megválasztása. A darab természetesen hazafias tárgyú, irodalmi értékű legyen. Ilyenek voltak: II. Rákóczi Ferenc fogsága, Az emigráns, A király házasodik, Dobó Katica, Himfy dalai, stb. A darabot rendesen a tanárelnök tanította be és rendezte. Következett aztán a szereplők kijelölése, a női szereplők fölkérése, az olvasó próba, aztán a próbák és próbák heteken át. Majd a díszletek elkészítése, az engedélyek kijárása... Lázasan folyt a munka különösen az utolsó két hétben, amikor már az ünnepélyre szóló meghívókat is elkészítették. Mert hát ezen az ünnepélyen nemcsak Pápa, hanem a környékbeli falvak, vármegyék, sőt a Csallóköz is meg szokott jelenni szép számmal. A színház szűknek bizonyult a sok ezer 170 maskurázás - maskarát, nevetséges öltözetet, álarcot vettek magukra a tanulók, mikulási mondókákat mondva járták a házakat és puttonyba gyűjtötték a kapott ajándékokat. Marczis Józsefné, született Mészáros Erna, volt nőnevelő intézeti növendék így emlékezett vissza a diákok ezen vidám szokására: Már menyasszony voltam, de fiatal és bohó. Egyik évben mikulásra kitalálta vőlegényem, hogy öltözzünk be maskarába és vonuljunk végig a városon, és egy-két helyre menjünk is be. Tetszett az ötlet, vőlegényem nagy mestere volt a bohókás dolgoknak, ragyogó mikulás, ördög álarcokat készített. Kifordított bundák s egyebekkel felékesítve, puttony a hátunkon és elindultunk. Első utunk az utcánkban lakó Jónásék voltak (tejcsamokuk volt). Elmondtuk a mikulási mondó- kánkat, mire a puttonyba vaj, sajt, egyéb került. Végig meneteltünk a Kossuth Lajos utcán, aki gyerek az utcán volt, az mind hozzánk csatlakozott. Talán öten is voltunk ilyen maskarában. A kézirat, több más visszaemlékezés mellett a Dunántúli Református Könyvtár Kézirattárában van elhelyezve egy Nátus feliratú dobozban. A kéziratokat jelenleg dolgozza fel egyik munkatársunk. 171 excusál - kiment; bekövetkezett hibáért, kisebb vétségért elnézést kér » 397 «
