Acta Papensia 2014. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 14. évfolyam (Pápa, 2014)
2014 / 1-2.szám - Szemle - Weisz Boglárka: Vásárok és lerakatok a középkori Magyar Királyságban (Petrik Iván)
Szemle Acta Papensia XIV (2014) 1-2. számára is előnyökkel járt, hiszen a (kötött időben megrendezett) vásároktól függetlenül köthettek üzleteket, és nyilván az sem volt mellékes, hogy a határhoz közel eső területeken értékesíthették árucikkeiket. Ezzel megszabadultak a további költséges és veszélyekkel járó utazásoktól. Emellett persze szembe kellett azzal nézni, hogy csupán nagy tételben adhatták el áruikat, valamint korlátozták a kereskedelmi partnereik körét, sőt sok esetben a más területekről érkező áruk beszerzését. A lerakatjog tehát a kereskedelem kiteljesedésének, fejlődésének fontos áj állomása volt, kedvező lehetőségeket biztosított a kereskedéshez, de számos konfliktus forrása is lehetett. A túl szigorú szabályozás sérthette a kereskedők érdekeit, és egyáltalán a jog megszerzése, alkalmazása a szomszédos városok kereskedelmi lehetőségeit szűkítette.6 Természetszerűleg a „játszma” valamennyi résztvevője (kereskedők, konkurens városok) megkísérelték a maguk javára megváltoztatni a feltételeket. Egy nagyon érzékeny, bizonytalan egyensúlyon alapuló rendszer jött létre, amely folytonosan változott közös érdekek és ellenérdekek érvényesülése szerint. Mint a jog adományozója, a király nyúlhatott bele, és változtathatott a rendszeren, amit sok esetben meg is tett, nem egyszer ellentmondó intézkedéseket hozva. Jogokat adott, visszavont, módosított, átírt. A kötetben mindezen törekvések, stratégiák, konfliktusok részletes történetét, rendkívüli adatgazdagsággal megtaláljuk.7 (Érdemes lenne a királyi rendelkezések politikai, gazdasági, de akár pszichológiai hátterét is alaposabban megvizsgálni, különös tekintettel a néha érthetetlen gyorsasággal egymást követő és egymásnak gyökeresen ellentmondó döntésekre.) A lerakatjog tehát változhatott, és minden érintett városban más formában érvényesült. A lerakatjoggal rendelkező városok érthető módon bővíteni szerették volna kiváltságukat. Minél szélesebb körre kiterjeszteni a jog érvényesítését, azaz például nem csak a külföldi, de a belföldi kereskedőkre. 6 A könyvben számos példát hoz erre a szerző, különösen tanulságos Kassa és Lőcse konfliktusa. (82.) 7 Szemléletes példája ennek Kassa és a lengyel kereskedők „kötélhúzása”. I. Lajos 1361- ben megtiltja, hogy a kereskedők Kassán túl menjenek (ezt a tilalmat 1364-ben megerősíti), 1368-ban viszont a lengyel kereskedőknek megengedi, hogy a kassai lerakatban három napig áruljanak, és ha nem vásárolnak tőlük, az érkezésük utáni ötödik napon továbbmenjenek. Ezek után 1372-ben I. Lajos ismét megtiltja, hogy lengyel kereskedők Kassán túl menjenek. (91-92.). » 249 «
