Acta Papensia 2013 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 13. évfolyam (Pápa, 2013)
2013 / 3. szám - Forrásközlés - Szalayné Gubricza Emese: Egy somogyi "lámpás" az ezredfordulón (Szalóky Dániel csokonyai néptanító 1919-ben készült önéletírása)
<0 Forrásközlés Acta Papensia xiii (2013) 3. szám Susannát. Ezen adatokat azonban nem tudom vonatkoztatni a Szalókra költözködött Bálintra vagy hozzátartozóira.) Érdekes megemlíteni, hogy elődeink nevei az adorjánházai és mihályházai anyakönyvekben egyszerű i-vel vannak bejegyezve, Varjú Elemér „Szalók nemzetség” című könyvében pedig a Szalókyak neve kivétel nélkül y-nal van írva. (László öcsém egyszer tudakozódott az y használatának jogossága felől. A „Szalók nemzetség” felmutatása mellett ezt - azt hiszem - könnyűszerrel beigazolhatná dacára, hogy a tulajdonomban lévő osztályleveleken a Szalókyak neve állandóan i-vel van beírva. Igaz, hogy a nevek előtt meg mindenütt odaírták a nemes jelzőt.) II. Egyetmás szívfeleimről és magamról Édesapám (1817-1882) leszármazására nézve már beiktattam ez életrajzban a feljegyzéseket. Édesanyám származására nézve én csak annyit tudok, hogy az én gyermekkoromban Szalókon csak négy egyén volt éltesebb korú Lőke nevű: Péter (öregatyám), Juli (nagynéném), János és István(?). A Lőkék ősatyja (nem is nagyon régen) Mesterházáról költözködött Szalókra, s valószínűleg evangélikus vallású volt. Öregapámnak a már említett első felesége utáni Mári, Trézsi és Juli leányain kívül a 2-ik feleségtől még öt gyereke volt: Lajos, Zsiga, Samu, Zsófi (Prépostné), Lidi (Osvaldné). Öregapám 1000 váltóforintot ígért édesapámnak édesanyám férjhez adásakor. Ennek fejében meg is vette édesatyám a testvéreinek eső birtokbeli osztályrészt, s így adósságokba keverte magát. Öregapám azonban csippel-csuppal fizetgette le (talán 15 év alatt) az 1000 forintot, a jószándékában utóbb nagyobb fiai is megakadályozták. Emiatt az adósság nemcsak fennmaradt, hanem szaporodott is, mert ez idő alatt házuk elégett, lovuk megdöglött, szárazság miatt rossz termésük volt, s ami gabonát eladhattak is aratás után, olcsón kellett eladni, az adósság után pedig 15-20% kamatot kellett előre fizetniük. Ezért aztán szegény szüleim sokat szorítkoztak, szűkölködtek. Volt rá eset, hogy egyetlen hízó disznójukat is el kellett adni, csakhogy az esedékes %-ot megfizethessék. Édesapám, aki elég erős testű ember volt, még éltesebb korában is fuvarokba járt, sokat zsákolt, emellett szűkösen éltek, egyszerűen ruházkodtak, de hiába volt a küzdelem: 64 éves korában történt halálakor mintegy 1200 forint adósság maradt hátra, dacára, hogy a harminc holdnyi birtokából időközben már életében kénytelen [ 443 ]
