Acta Papensia 2013 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 13. évfolyam (Pápa, 2013)
2013 / 3. szám - Forrásközlés - Szalayné Gubricza Emese: Egy somogyi "lámpás" az ezredfordulón (Szalóky Dániel csokonyai néptanító 1919-ben készült önéletírása)
<^1 Forrásközlés Acta Papensia xiii (2013) 3. szám FÜGGELÉK I. Néhány szó az ősi eredetről s a „Bálint” melléknévről A Szalókyak ősi eredetéről igen szép tanulmányt írt „A Szalók nemzetség” cím alatt Varjú Elemér. A könyvet 1902. évben nyomatta ki a Franklin Társulat budapesti nyomdájában 60 oldalnyi terjedelemben. A könyv elejéhez van ragasztva a Szalóky család I. Ulászlótól nyert színezett (kettős hattyús, egy paizsos s egy sisakos) szép czimere. A könyv utolsó lapján látható a család idők folytán megváltoztatott czimere is az 1777. és 1778. évekről. A könyv különlenyomat a „Turul” folyóirat 1901. évi negyedik füzetéből. (Ez a könyv a leggondosabban őrizett irataim között egy példányban nálam is megvan. A másik példányt Ilona leányom őrzi.) Varjú Elemér a Szalók nemzetségről írt ismertetéseit az Árpádkori új okmánytár, Anjoukori okmánytár, Hazai okmánytár, Zalamegyei oklevéltár, Zichy okmánytár, a Szalóky családnál levő okmánytár, stb. adataiból meríti. Arra való utasítással, hogy a melegebben érdeklődő valamelyik Szalóky-utód Varjú Elemér könyvét lapozza és tanulmányozza át, e helyen családunk őstörténetének adataiból csak a főbbeket említem meg. Mikor Árpád honalapító a keletről a Dunáig terjedő földet (Ménmarót bihari birtoka kivételével) már elfoglalta, s ő maga a Csepel szigetén telepedett le, Árpád és vitézei elhatározták, hogy Pannóniát (a Dunántúlt) is birtokukba veszik. Attila városát, Budát elfoglalták, s aztán továbbmentek Százhalomig, ahol tábort ütöttek. Árpád innen két kisebb hadosztályt küldött ki foglalásra. Az egyik Ete és Bajta vezérlete mellett a Duna mentén Baranyának indult, a másik, amelynek Öcsöb (a Szalók = Zoloku atyja) és Eőcse parancsoltak, Veszprém városának vette útját. Négy nap alatt Veszprém alá jutottak, s azt körülzárták. Másfél hétig tartó ostrom után a vár urai lettek, a várvédő római katonák közül sokan elestek, a többiek a német határ felé futva elmenekültek. Öcsöb és Eőcse egész a határig üldözték őket, azután visszafordultak, bevették Vasvárt, majd Tihanyt, ahonnan Veszprémbe tértek meg. Árpád e sikerek hallatára maga elindult a fősereggel, s keresztül-kasul járva a tartományt, azt egészen hatalma alá hajtotta. Pannónia elfoglalása után már csak Ménmarót bihari birtokának elfoglalása volt hátra. Az ellene küldött erős hadseregnek vezéreivé Öcsöböt és a vele egykor Ménmarótnál követségben járt Veleket, „Árpád vezér legnemesebb [ 439 ]
