Acta Papensia 2013 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 13. évfolyam (Pápa, 2013)
2013 / 2. szám - Szemle - Vörös és fehér. A vörös és fehér uralom hátországa – 1919 vidéken (Petrik Iván)
<^l Szemle Acta Papensia XIII (2013) 1. szám tekintélyes hathalmi úrilakot, azok lakóit, vendégeit (köztük az idős Jókai Mórt és ifjú feleségét, Nagy Bellát; Hegedűs Sándor kereskedelmi minisztert és feleségét, Jókay Jolánt); Ihász Lajos kedvenc időtöltését: hazai és külföldi (bécsi, berlini, párizsi, londoni) utazásait, fürdői látogatásait és az évről évre vissza-visszatérő nagy vadászatokat. Ihász és Jókai kapcsolatát a Petőfi Irodalmi Múzeumban fennmaradt levelezésük kitűnő elemzésével mutatja be a szerző. Érdemes lett volna nagyobb teret szentelni második feleségének, a művelt, több nyelven beszélő Jókay Etelkának (1852-1939), aki hű társa volt a mindennapi küzdelmekben. Hosszú özvegysége idején mindkét birtok haszonélvezete őt illette, ezért a Dunántúli Evangélikus Egyházkerület csak halála után jutott a végrendeletileg ráhagyott lőrintei birtok teljes tulajdonába. Az egyház a nagy jótéteményt csak rövid ideig élvezhette: az 1945-ös földreform során a nagybirtokot felosztották. Németh Tibor színvonalas, hiánypótló biográfiája egy feledésbe merült országos jelentőségű életművet tett újra ismertté. Műve nemcsak a helytörténetet, hanem Veszprém megye és a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület történetét, sőt, a Jókai-vonatkozások révén a magyar irodalomtörténetet, Hegedűs Sándor kapcsolatainak bemutatásával pedig a magyar politikatörténetet is gazdagítja. Hudi József *** Vörös és fehér. A vörös és fehér uralom hátországa — 1919 vidéken. Szerkesztette Nagy Szabolcs. A Magyar Nemzeti Levéltár Veszprém Megyei Levéltára, Veszprém 2013. 112 p. A Veszprém Megyei Levéltár 2012 márciusában rendezte meg „A vörös és fehér uralom hátországa — 1919 vidéken” című tudományos konferenciát, amelynek előadásai egy kivételével az idén láttak napvilágot. Bár a téma fontosságát, jelentőségét nem szükséges külön hangsúlyozni, mégis meglepő, hogy a hazai történettudomány — miként ezt a tanulmányok historiográfiai megjegyzései is megerősítik — korántsem dolgozta fel kellő részletességgel ennek a sorsfordító időszaknak a történetét. Különösen igaz ez a vidéki események feltárására. A kötet bevezetője, és valamennyi szerző hangsúlyozza, hogy 1990 előtt erősen átideologizált munkák születtek a témában, amelyek alig feleltek meg a történettudomány kritériumainak. A rendszerváltozás után pedig jelentősen megcsappant az érdeklődés a kérdés iránt. A kötet tanulmányaiban alig több mint fél tucat az elmúlt 23 évben született publikációra hivatkoznak, és a legnagyobb jószándékkal sem lehetne ezt a kört jelentősen bővíteni. [ 295 ]
