Acta Papensia 2010 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 10. évfolyam (Pápa, 2010)

2010 / 1-2. szám - Forrásközlés - Pongrácz József: Az énekügy története a pápai református főiskolában

FORRÁSKÖZLÉS Acta Papensia X (2010) 1-2. hatok, de főiskolánk történetírójának, Kis Ernő nyugalmazott kollegánknak az értékes munkáján kívül nyomtatásban csak újabban az értesítőkben találni néha nagyon is szűkszavú jelentéseket az énekkar életéről. Hálámat fejezem ki Főtiszteletű és Méltóságos Püspök Úrnak, aki élőszóval sok érdekes dologra felhívta figyelmemet. Mélyen Tisztelt Közönség! A keresztyének mindig szerettek énekelni; már az Újszövetségben olvassuk (Mk. 14:26.), hogy a tanítványok dicséretet éne­kelve ménének ki az Olajfák hegyére. Pál apostol meg azt mondja az Efezusi levélben: „Teljesedjetek be Szentlélekkel, beszélgetvén egymás között zsoltá­rokban és dicséretet mondván szívetekben az Úrnak.” (5:18-19.) Mi, reformátusok meg különösen megértettük e felhívást, minden refor­mátus egyház nagy súlyt fektetett és fektet jelenleg is arra, hogy a gyülekeze­tek énekelni tudjanak. Dávid király zsoltárain kívül nagyszámú dicséret van a magyar ref. énekeskönyvben is.10 Örömben, vagy bánatban, felemeltetéskor, vagy megaláztatáskor mindig van mondanivalónk a mennyei Atyához. És ennek az énektanulásnak a legelső és legfontosabb helye volt mindig az isko­la. Már a középkorban a káptalanokban külön cantor11 volt, akinek a tulaj­donképpeni feladatát az képezte, hogy a káptalani iskolában ő tanítsa az éne­ket. A reformáció után, amikor száz számra támadtak hazánkban is az új énekek, református iskoláinkban mindenütt nagy gondot fordítottak arra, hogy az ifjúság énekelni jól és szépen tudjon. A zene és orgona ellen akkori­ban még sokan tiltakoztak, Geleji Katona István12 Európa hangulatát fejezte ki, amikor így szól: „Ha a napok a napoknak, az éjszakák az éjszakáknak be­szélnek a nagy Isten dicsősségéről; ha csalogány éjjel és nappal önmaga zengi dicséretét Teremtőjéhez, hát az embernek, a mindenség legtökéletesebb te­remtésének, miért volna szüksége idegen segédeszközökre, hogy égi Atyjával beszélhessen.” De énekelni aztán nagyon szerettek. Iskolánk legrégibb korszakáról gyér forrásaink vannak; sok mindent nem jegyeztek fel elődeink, sok feljegyzés meg elveszett, de főiskolánknak ma meglevő, legrégibb törvényei, melyek 1585-ből származnak, már szolgáltatnak 10 Az új énekeskönyv létrejöttéről, tartalmáról: FÜLÖP 1916. 11 éneklőkanonok lz Geleji Katona István (1589-1649) református püspök. A sárospataki főiskolán, majd a heidelbergi egyetemen tanult. Bethlen Gábor és a két Rákóczy György fejedelem udvari papja. 1633-tól gyulafehérvári egyházmegye esperese, ugyanezen év június 6-tól erdélyi püspök, a református egyház megszilárdítója, nagyhatású egyházi író. ZOVANYI1977. 213-214. 118 eg#

Next

/
Oldalképek
Tartalom