Acta Papensia 2008 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 8. évfolyam (Pápa, 2008)
2008 / 3-4. szám - Műhely - S. Lackovits Emőke: A budapesti reformátusság története (Rendhagyó könyvismertetés)
Műhely táblázatnál nem hagyható figyelmen kívül a polgári házasság törvénybe iktatása 1895-ben. A szerző az áttérők személyét, családi hátterét és az áttérés körülményeit egyaránt vizsgálja. Nem elhanyagolható a kikeresztelkedők fővárosi lakóhelye sem, amely nagyarányú szóródást mutat. Ezt követően a szerző a keresztelések időpontját elemzi, amely a születéstől számítva meglehetősen kitolódott, ami nem meglepő városi viszonylatban, hisz ezzel ugyanezen időben már falusi közösségekben is találkozni lehet. Külön foglalkozik az „elkeresz- telésekkel", amelyek a vallási feszültségeknek egyik jelentős eredőjét adták. Külön érdekességként említi meg József Attila esetét. Ezt követően három csoportba sorolva elemzi a felekezeti vegyes házasságokat. Megvizsgálja előfordulásukat az országos statisztikákban 1852- 1876 között éves bontásban, százalékos arányban, majd 1876-1897 között Budapest, Kassa, Debrecen vegyes házasságra vonatkozó százalékos adatait veti össze, megállapítva, hogy Budapest nem szerepel kirívó adatokkal. A vegyes házasságokban minden bizonnyal a lokális felekezeti arányok elsődleges szempontot jelentettek. Végezetül a Kálvin téri gyülekezethez kötődő XIX. századi vegyes házasságokkal, valamint a ki- és betérésekkel foglalkozik, rámutatva a magas heterogámiára, ami 54,2%-ot jelentett! Figyelemreméltó az is, hogy a vegyes házasságok döntő többsége reformátusok és római katolikusok között köttetett! A vallásváltoztatást, betérést és kitérést 1884-1900 között vizsgálja, igyekezvén rámutatni az okokra is, amelyek azonban meglehetősen egyediek; - általánosítani e téren szinte lehetetlen. Mindenesetre figyelemreméltó, hogy 1896-ig a betérések, azaz a reformátusokhoz való áttérések, míg ettől kezdve a kitérések, azaz a református veszteség jelentette a többséget. Külön érdekességet jelentenek az anyakönyvi bejegyzések a keresztelésekre, keresztszülők személyére vonatkozóan. Az utolsó táblázat 1845-1895 között éves bontásban beszédes adatsort jelent az összes házasságkötés feltüntetése mellett a homogám és a vegyes házasságokkal, százalékban is megadva a vegyes párok arányát. Példaértékű tanulmány, egy-egy falu történetét feldolgozó monográfia esetében is tanulságos lenne hasonlóan aprólékos elemzés elvégzése. Juliane Brandt a főváros dualizmus kori adólistáit, vagyis az egyházi adó fizetéséről készített listákat elemzi, felvetve a nagyvárosi egyházi integráció kérdését és ezzel összefüggésben a Kálvin téri gyülekezet társadalmi megosztottságát is felvázolja. Forrásként a teljes jogú, adót fizető gyülekezeti tagok listái szolgáltak. Kiderül, hogy az egyház fenntartásához való hozzájárulás már az 1840-es években is sarkalatos kérdésnek számított. 228 Acta Papensia VIII (2008) 3-4.
