Acta Papensia 2007 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 7. évfolyam (Pápa, 2007)
1-2. szám - Műhely - Hudi József: Zsidó ifjak a Pápai Református Kollégiumban 1848 előtt
Műhely A Pápai Református Kollégiumról készült összefoglaló munkákra, tanulmányokra egyaránt jellemző, hogy azok intézmény- és/vagy tanárközpontú szemlélet jegyében készültek.4 A diáktársadalomról ritkán — jobbára a pedagógiai törekvések (pl. tantervi reformok, kollégiumi törvényalkotás) kapcsán — esett szó, vagy akkor, amikor konfliktusokra, kirívó törvénysértésekre (pl. diáklázadásra) került sor.5 A történetírás ezen adósságából valamelyest törlesztett a jubileumi diáknévsor-kötettel és annak bevezető tanulmányával.6 A várostörténeti irodalom az izraeliták oktatástörténetét az önálló felekezeti oktatási intézmények időszakától követi nyomon. Arról alig olvashatunk, hogy mi történt a nyilvános zsidó oktatási intézmények megjelenése előtt. Schoor Ármin szerint a zsidó község által 1826 óta fenntartott nyilvános iskolában folyt az elemi oktatás — azt megelőzően magántanítók végezték az oktatást.7 Ugyancsak tőle tudjuk, hogy 1845-ben a hitközség egy magyar tannyelvű reáliskola felállítását is tervbe vette, de a tervből nem lett semmi, így a zsidó ifjak más felekezetek középiskoláiban tanultak tovább.8 Az iskolai évkönyvek arról tanúskodnak, hogy a bencés és református gimnáziumban egyaránt szép számmal tanultak a zsidó kereskedők, iparosok, értelmiségiek gyermekei.9 Gyakran megesett, hogy a zsidó diákok a bencés gimnázium négy osztályának befejezése után a hatosztályos református gimnáziumban, majd a bölcsészeti kurzuson folytatták tanulmányaikat. 4 KIS 1896., LAMPÉRTH Géza: A pápai református főiskola története 1531—1931. Pápa, 1931., TRÓCSÁNYI Zsolt (szerk.): A pápai kollégium története. Bp., 1981. 5 Kis Ernő gimnáziumi tanár a reformkori kollégiumot intézmény- és pedagógiatörténeti szempontból közelítette meg, Lampérth Géza költő, szerkesztő ismeretterjesztő jellegű munkája a diákéletet a kollégium legkorábbi törvényei alapján mutatta be; míg a Trócsányi-kötet megfelelő fejezete - Bodolay Géza irodalomtörténész munkája - tanárcentrikus álláspontot fejezett ki. Bodolay az újrakezdés évtizedének (1781-1790) bemutatása után két alfejezetben vázolta a kollégium történetét: az első korszakot Mándi Márton István, az „új korszakot” Tarczy Lajos és Bocsor István nevével fémjelezte. 6 HUDI József-KÖBLÖS József: A Pápai Református Kollégium szervezete és működése a XVI—XIX. században. = A Pápai Református Kollégium diákjai 1585-1861. Szerk. Köblös József. Pápa, 2006. 7-142. 7 SCHOOR Ármin: Az izr. iskola története. = KAPOSSY Lucián (összeáll.): Pápa város egyetemes leírása. Pápa, 1905. 245-247., a nyilvános iskoláról 245. 8 SCHOOR Ármin: A pápai izr. hitközség történetéből. = KAPOSSY 1905. 197-200., különösen 199. 9 A bencés gimnázium nyomtatott latin nyelvű évkönyveiben az 1827/28. tanévtők kezdve tüntették fel a héber vallásúakat. 1828-1847 között általában 119-175 között mozgott a gimnazisták száma, közöttük három év kivételével 5-15 között ingadozott az izraeliták száma. Gyakorlatilag minden osztályban volt néhány zsidó tanuló. Arányuk legtöbbször 10% alatt maradt, de 1846/47-ben valamivel meghaladta a 16%-ot. 52 Acta Papensia VII (2007) 1-2.
