Acta Papensia 2003 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 3. évfolyam (Pápa, 2003)
3-4. szám - Forrásközlés - Köblös József: A pápai reformátusok küzdelmei a szabad vallásgyakorlatért a XVIII. század elején
Forrásközlés mázott magyarázata alapján a nemkatolikus lelkipásztorokat elmozdítsák, miután kifejezetten Szentséges Felségtekhez nyújtottak be újabb folyamodásokat, méghozzá Volkra gróf veszprémi püspök Veszprém püspöki mezőváros ügyében, továbbá az Esterházy grófok, az idősebb József és a fiatalabb Ferenc Pápa mezővárosuk ügyében, végül egy másik, hasonlóképpen Esterházy, a fiatalabb József Léva és Bát mezővárosai ügyében, kaptak is egyedi esetre szóló és a legutóbbi országgyűlés 30. törvénycikkén alapuló törvényes rendeleteket, melyek közbejöttével a becikkelyezett helyeken kívül szolgálatukat végző prédikátorokat megpróbálták eltávolítani azokról a helyekről, melyek régen véghelyek voltak, és számukra azon a elmen engedélyezték a szabad vallásgyakorlatot, hogy határőrök [laknak ottj, de már megszűntek véghelyek lenni, amint Veszprém mezővárosából is, mely korábban jeles vég- hely volt, de már hosszú ideje megszűnt ez az állapot, pedig sokáig ellenálltak a lakosok, és még Szentséges Felségtekhez is folyamodtak, mindazonáltal a Lipót-féle magyarázatok alapján - mivel Felségtek ugyanezekhez kegyesen ragaszkodott és ezekkel összhangban rendelkezett - nem csupán a prédikátorok lettek onnan sikeresen elmozdítva, hanem földes- uruk, méghozzá a veszprémi püspök minden további felháborodás nélkül törvényesen elfoglalta imaházukat és iskoláikat is, és még most is törvényes jogon birtokolja.141 A lévai, báti és tótvezekényi142, továbbá pápai kemény nyakú megátalkodottak pedig Szentséges Felségtekhez nyújtottak be alázatos folyamodványokat, méghozzá 141 III. Károly király Volkra veszprémi püspök és a székeskáptalan folyamodására először 1716. november 14-én függesztette fel a veszprémi reformátusok nyilvános vallásgyakorlatát. Azok azonban halasztást kértek, és érveiket küldötteik révén előadva egy hatálytalanító királyi rendeletért folyamodtak. Miután mindkét fél kifejtette indokait, az 1717. április 9-i újabb határozat megerősítette az előző rendelkezéseit. Dunántúli egyházleírások a XVIII. századból: a Dunántúli Református Egyházkerület 1774-ben. Szerk. Hudi József, Jakab Réka, Koncz Pál, Köblös József, Kránitz Zsolt, Mezei Zsolt. Pápa, 2002. (A Pápai Református Gyűjtemények kiadványai. Forrásközlések 5.) (a továbbiakban: Dunántúli egyházleírások) 513-522. 142 Mint később kiderül, az ágensek a lévaiak, hátiak és (tót)vezekényiek mellett a (kis)endrédieket is képviselik. A pesti vallásügyi bizottság aktáiban a protestánsok 20 pontos sérelmi listája igazít el minket ezen gyülekezetek ügyeivel kapcsolatban. A 13. pontban szerepelnek megyénként felsorolva azok a városok és falvak, melynek templomait, iskoláit az 1715. évi 30. törvénycikk kiadása után vették el a protestánsoktól. Eszerint a Bars vármegyei Léva mezővárossal kapcsolatban Esterházy József 1718. december 20-án nyert királyi rendeletet, mely elrendelte a tisztikarnak a református templom és iskola bezárását, a lelkész működésének megakadályozását. Mindezt 1719-ben Bartakovics Pál garamszentbenedeki prefektus hajtatta végre megyei karhatalommal. Az imaház, a papiak és az iskola a reformátusok birtokában maradt, de nem használhatták. Az 1719-20-as évek során a temető körül is több konfliktus támadt a katolikus plébánossal. A szintén Bars vármegyei Tótvezekény (később Fakóvezekény) faluban evangélikus gyülekezet működött. 1719-ben Malonyai László másodalispán fegyveresekkel tört a templomra, felégette, a papot elűzte, elhurcolta a harangot és a könyveket. Ugyanennek az 1719-ben zajlott fegyveres akciónak esett áldozatul a szintén Bars vármegyei (Kis)endréd református gyülekezete is. Itt Darás Pál lévai katolikus plébános is közreműködött a vallásgyakorlat felfüggesztésében. A Hont vármegyei Bát mezővárosra nézve Esterházy József — Lévához hasonlóan — szintén 1718. december 20-án nyert királyi rendeletet, mely 1719. március 7-én lett kihirdetve. Ezután tiltotta be Dvor- nikovics Miklós alispán a vallásgyakorlatot. Acta commissionis religionalis Pestiensis (A pesti vallásügyi bizottság iratai). DREKK Kézirattár, O. 4.m. 96, 99, 182-184, 199-203. FABÓ András: Monumenta evangelicorum Augustanae confessionis in Hungária. A magyarországi ágostai vallású evangelicusok történelmi emlékei. I—III. Pest, 1861-1865. (a továbbiakban: FABÓ) III. 237-238, 246,318. 266 Acta Papensia III (2003) 3-4.
