Acta Papensia 2003 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 3. évfolyam (Pápa, 2003)
3-4. szám - Forrásközlés - Köblös József: A pápai reformátusok küzdelmei a szabad vallásgyakorlatért a XVIII. század elején
Forrásközlés Legszentségesebb császári és királyi felség, eredendően legkegyesebb urunk! Miután a nem oly régen elmúlt, vagyis az 1716. és 1717., nemkülönben az 1718. esztendőben a bíboros úr, a felséges szász herceg és esztergomi hercegérsek mint a főegyházmegye főpapja139, továbbá ezt követően több más megyéspüspök vallásügyben benyújtott igen alázatos folyamodványára az ágostai és helvét hitvallást követők miatt, akik az 1681. és 1687. évben alkotott, és azután a királyi magyarázatok által az 1691. évben értelmezett törvénycikkek valódi értelmét a saját érdekükben fonákul elferdítették és kiforgatták, bizonyos kegyes parancsok, melyek a h jel alatt [szerepelnek], az ország vármegyéihez kegyesen ki lettek küldve140 [annak érdekében], hogy a csupán Szentséges Felségtek dicsőséges kormányzása alatt berekesztett legutóbbi országgyűlésen megszerkesztett, és a korábbi királyi magyarázatoknak és rendeleteknek is köszönhetően megszületett 30. törvénycikk értelmében a nemkatolikus lelkipásztorok a becikkelyezett és megnevezett helyeken kívül ne merészeljék feladataikat végezni és ezzel a céllal máshová se elmenni, ezen kegyes rendeletek pedig a vármegyékben engedelmesen ki lettek hirdetve, akkor a fentieknek köszönhetően annyira eredményesen zajlottak az események, hogy köztudottan a legtöbb helyen a templomok és paplakok átadásával együtt mindkét hitvallás gyakorlata is mindennemű zavargás és erőszak nélkül szerencsésen megszűnt néhol csupán a törvénycikkben is sértetlennek [nyilvánított] jogukkal élő földesurak magánkezdeményezésére], néhol [emellett] a megyei tisztikar figyelmeztetésére is. Továbbá megtörtént, hogy némely igen veszedelmes lelkületű személyek, akik a két hitvallás valamelyikét követik, odáig merészkedtek, hogy magukat sohasem igazítják Felségtek kegyes rendelkezéseihez és a királyi magyarázatokhoz, hanem azokat eltérő értelemben és saját kényükre-kedvükre kiforgatták, akiknek elhamarkodott merészségére és példájára már a korábban engedelmesebbek is habozni, sőt ellenszegülni kezdtek, mígnem többen megkísérelték, hogy visszatérjenek azokra a helyekre, ahonnan korábban jóhiszeműen elmentek, és ott a [vallásjgyakorlatot újra elkezdjék. Ezért a lázadók és ellenszegülők visszaszorítására, másoknak pedig az engedelmességben való megerősítésére szükségesnek látszott, hogy a vármegyei tisztikar segítségét kérjük. És midőn a buzgóbb katolikus földesurak, akik vágytak arra, hogy mezővárosaikból és falvaikból a törvénycikkekben szereplő „a földesurak jogának sérelme nélkül” záradék, és ennek a dicsőséges emlékezetű Lipót császár és király által kegyes rendeletében megfogal139 Keresztély Ágost szász herceg, bíboros, esztergomi érsek rövid életrajza: 2. közlemény 20. jegyzet. 140 Az ügyirat mellékletei között ez a a jellel ellátott hiányzik. A szövegben még egyhelyütt történik rá utalás, a tótvezekényiekkel kapcsolatos részben, melyet itt nem közlünk, ott a Bars megye részére kiállított parancsot emlegeti. Több ilyen, a főpásztorok, különösképp Keresztély Ágost esztergomi érsek folyamodására a vármegyékhez intézett királyi rendelet szövege máshol is fennmaradt. Csak három példa, melyben 1716. július 10-én III. Károly király Keresztély Ágost kérésére meghagyja valamelyik vármegyének, hogy tiltsák el az evangélikus és református prédikátorokat az artikuláris helyeken kívül teljesített szolgálattól. Hont vármegye: Dunántúli református egyházkerület közgyűlési jegyzőkönyvei, 2. sz. kötet (1652-1800). DREL I. 1. 3. 137-139. Komárom vármegye: Győrffi József: Libellus diversarum in materia et negotio religionis emanatarum benignarum resolutionum regiarum, aliorumque in eadem materia factorum solidorum scriptorum. Szentkirályszabadja, 1765. DREL II. 217. a. (0.1081/1.) 232- 234. Szepes vármegye: Acta commissionis religionalis Pestiensis (A pesti vallásügyi bizottság iratai). DREKK Kézirattár, O. 4.m. 73-74. Acta Papensia III (2003) 3—4. 265
