Tanulmányok Pest megye múltjából III. - Pest Megye Múltjából 14. (Budapest, 2009)
5. Héjjas Pál: Kosáry Domokos a Pest Megyei Levéltárban
HEJ JAS PAL tönt. Jánosi Ferenc és Borosy András 3-4 évvel Kosáry után érkeztek a levéltárba, miután az 1950-es években mindketten néhány évet természetesen ugyancsak politikai okok miatt - börtönben töltöttek. Az ekkor már itt dolgozó Wellmann Imre életpályája is sokban hasonlított Kosáryéhoz. Öt 1949-ben akadémiai tagságától minden indoklás nélkül megfosztották, és azt csak 1982-ben, hosszas utánajárást követően kapta vissza.” Wellmannt 1956-ban a Fővárosi Levéltárból azért távolították el, mert a forradalom alatt a levéltár forradalmi tanácsának elnöke volt. Kosáry érkezésekor beosztott levéltárosként dolgozott a Pest Megyei Levéltárban. A két félreállitott történész kitünően megértette egymást, kapcsolatuk azt követően is megmaradt, amikor Wellmann elkerült a levéltárból. A Pest Megyei Levéltárban a levéltárosok mellett ekkoriban olyan, később szép szakmai karriert befutott fiatalok dolgoztak levéltári kezelőként, illetve időszaki munkaerőként, mint Szakály Ferenc,” Kerényi Ferenc, Párdányi Miklós. Szakály 1961 -62-ben dolgozott a levéltárban, miután az egyetemi felvételét, tekintettel édesapja 1956-os szereplésére, elutasították. A feudális kori iratok rendezésében gyakran segédkezett Kosárynak, mivel a professzor kimondottan őt kérte segítségnek a levéltár igazgatójától, Lakatos Ernőtől. Szakály ezt követően felvételt nyert az ELTE-re, de a nyári szünetekben rendszeresen visszajárt dolgozni a Pest Megyei Levéltárba. Ilyen munkatársak között Kosáry valóban jól és biztonságban érezhette magát.” Az akkor ott uralkodó vidám légkörre utalnak azok a fennmaradt humoros versikék, amelyeket a kollegák írtak egymás szórakoztatására különböző ünnepi alkalmakkor (névnap, szilveszter stb.). Különösen Jánosi akinek vidám természetét nem törték meg a börtönévek volt elemében, több írása maradt fenn, amelyben csipkelődő hangon, magát sem kímélve kifigurázta a levéltár kollektíváját. Természetesen Kosáryval is viccelődött, de a sorok között a tisztelet hangja mindig kiérződik, ami jól szemlélteti a professzor kivételezett helyzetét a munkatársak között. Jánosi már a belépése évében (1963-ban) írt egy 15 oldalas vidám verset,’4 amit szilveszterkor elő is adott. Ebben szinte minden kollégáját jellemző tulajdonságaikat eltúlozva megemlítette. Kosáryról tudott volt. hogy a szagokra nagyon érzékenyen reagált, és mint levéltári kutató felügyelő, télen-nyáron rendszeresen szellőztetett, mert kifogásolta a kutatóteremben uralkodó állapotokat. Jánosi említett versében erről ez olvasható: * 12 * 14 " Ebben a/, időben az volt a bevett gyakorlat, hogy a Tudományos Minősítő Bizottság rendszerint két fokozattal lejjebb elismerte a régi akadémiai fokozatot. Pl. Mályus/ Elemér, aki korábban az Akadémia rendes tagja volt, minden vizsga nélkül megkapta a tudományok doktora fokozatot. Wellmann elvárta, hogy nála is alkalmazzák ezt az eljárást, tehát mint az Akadémia korábbi levelező tagja, automatikusan megkaphassa a kandidátusi fokozatot. De esak évekig tartó huzavona után kapta meg az öt megillető elismerést. 12 Szakály Ferenc (1942 1999), aki később Kosáry veje lett, ismert történészként, akadémikusként is sokat járt vissza kutatni a levéltárba, ahol apósához hasonlóan kitűnő személyes- és munkakapcsolatokat ápolt a munkatársakkal. Lakatos Ernő együtt járt gimnáziumba Szakály édesapjával, és ennek a személyes kapcsolatnak a révén került a levéltárba Szakály Ferenc. '' Leánya, Kosáry Judit mesélte, hogy miután az apja a levéltárba került, rövid idő múlva a család olyan dolognak lett tanúja, amire a korábbi években nem volt példa. Vacsoránál mesélni kezdett a napi munkájáról, arról, hogy mi történt aznap a munkahelyén, milyen az élet a levéltárban. Talán ez mutatja legjobban, hogy megszerette azt a helyet. 14 PML XXVI. 1002. PML ügyviteli iratai AT. 1968. 2. sz. 133
