Tanulmányok Pest megye múltjából II. - Pest Megye Múltjából 13. (Budapest, 2007)

3. HÉJJAS PÁL: Megkésett riport nagybaczoni Nagy Vilmos (1884–1976) ny. vezérezredes volt honvédelmi miniszterrel. Piliscsaba-Klotildliget 1974. augusztus 12.

HEJ J AS PAL N - Nem. Hát utóvégre én már akkor teljesen kint voltam ezekből a dolgokból, intézkedő ember nem voltam, de hát ennek következtében belőlem semmi hasznuk nem lett volna. B - Igen. N - Hát így van. Látjátok, hát így van. Nagy idők, nagy emberek. Nemrég jelent meg egy - a Magyarországban -- egy interjú.

177 B - Igen, azt láttuk. N - Ahol két képen szerepelek. Az egyik kép 1942-ben, ez szól arról az időről, amikor miniszter lettem. S azután szól 1973-ról. Ma. És akkor azon ott rajta vagyok. Szóval ott van a 90 éves, és ott van a negyven [...] nem tudom hány éves voltam.

17 Hát szóval én csak mindig azt mondom, bár Magyarország is távol tartotta volna magát ezektől a küzdelmektől. Mert ez a háború nem volt sohasem Magyarország érdeke, ma sem az. Hagyjunk békét nekik. Ma semmiféle háború nem [kell]. Én azt mondanám, hogy én, mint katona, volt katona, hagyjunk békét. A katonaságot el kell törölni. Nincs rá szükség, ha az emberek egy kicsit szeretik egymást. [...] Engem hívtak, hogy menjek el Izraelbe, s nézzem meg azt, hogy mit csinált a mai Izrael, milyen munkát végzett ott, ahol az embernek kellett volna dolgoznia. Hát bizony, sajnos nem végezték azt, amit kellett volna. Sajnos, én azt mondom, hogy a zsidók sem úgy viselkednek. Engem ugyan támogatnak ma is. Nem hagynak cserben, éppen ezért megkérdezték egyszer tőlem, hogy mit tehetnek rajtam, mit segíthetnek. Akkor bizony olyan gyenge anyagi viszonyok között voltam, hogy azt mondtam, nézze, hogyha meg tudják azt úgy tenni, hogy ez nem jár avval, hogy én a becsületemet, mondjam azt a szeretetemet ezek felé az emberek felé elveszítsem, segítsenek anyagilag. Segítenek még ma is. Ez a zsidóság. Mondom nektek, mert ha összehasonlítom a kettőt, azt, amit a reformátusok írtak az ő újságjukban,

179 itt van a tetején, hát ezt egész röviden említik meg. És ezt nem is kell, engem nem kell dicsérni. Mit is kellene dicsérni rajtam, nem szolgáltam arra rá, arra ember nem szolgált rá. Majd, majd eljön még az idő, s amikor belátják azt, hogy másképp kell ezt a világot intézni, másképp kell az embereket vezetni, nem úgy, mint ma vezették, nyilván vezetik, és nem állítanák szembe egymással a vallásfelekezet vagy akármi szerint. Még ez sem lehet akadály, hogy valaki piros szakállal jár vagy nem. A skótok járnak avval, ha nekik az tetszik. Hát úgy van. De hogy jutottál te hozzá? H - Ilyen nőtt. B - Ilyen neki, hát olyan a haja is. N - Hát skót vér van benne. B - Biztosan lehet. N - Nem baj, majd egyszer rájössz arra, hogy ennél szebb dolog is a szakáll nélküliség. B - Lehet. N - Hát így van, látjátok. 177 Magyarország, X!. évi". 31. szám, 1974. augusztus 4. I71< Nagy Vilmos 58 éves korában lett honvédelmi miniszter. 179 A reformátusok újságja többször írt Nagy Vilmosról, aki aktív tagja volt a piliscsabai református közösségnek. A világháború előtt az ö kezdeményezésére és hathatós közreműködésével épült meg a klotildligeti református templom. 133