Borosy András: Pest–Pilis–Solt vármegye 1728. évi regnicoláris összeírása I. - Pest Megye Múltjából 8. (Budapest, 1997)

Összeírt községek - 32. Csepel (Budapest XXI.)

Pilisi járás Csepel (Csepely) sziget 32. Csepel (Csepely) possessio Megjegyzések possessio szántóföldjei két vetőbe vannak osztva, felváltva szokták őket bevetni, egy-egy vető termőképessége annyi, amennyit a rubrika közöl; úgyhogy az egyikbe őszi és tavaszi gabonát vetnek, a másikat teljesen üresen nyugodni hagyják, földjük homokos és fövenyes. A föld gyenge termékenységű (substerile), úgyhogy közepes termés idején egy pozsonyi mérő vegyes gabona elvetése után egy vagy legfeljebb két pozsonyi mérőnyit terem, az utolsó 3 évben a magot is alig tudták visszanyerni. Ezért házi szükségleteik kielégítésén túl nemhogy eladni tudnának belőle, hanem rendszerint aratással vagy más kézi munkával kell kenyeret keresniük. Kenderföldjeik nincsenek. Rétjeik annyira kicsik, hogy nem lehetett őket részletesen a rubrikában felsorolni, hanem összesítve kellett őket feltüntetni mint községi földeket, mivel az uradalom kb. 7 évvel ezelőtt a rétek bizonyos részét allódium címén magának elfoglalta. Legelőjük elegendő van, az uradalmi juhok és marhák legelik, de emellett nyáron kb. 50 paraszti marha is tudott rajta legelni. Ezekből házi szükségletük kielégítésén kívül más hasznuk nincs. Pusztájuk nincs. Erdejük nincs. Szőlejük nincs. Malmuk nincs. Halászóvizeik nincsenek. Kereskedelmük nincs. Eladni való dolgaikat a Dunán fél mérföldnyire Pestre és Budára tudják vinni. Területe sík, közepesen művelhető, úgy, hogy őszi vetés alá háromszor, tavaszi alá egyszer kell szántani négy ökörrel. A szemrevételezés során megállapították, hogy a legelő nyáron nem 50, hanem 100 allodiális paraszti marha eltartására elegendő. Látni lehetett több dűlőnyi szántóföldet, mely tavaszi gabonával van bevetve, a lakosok nem vallották be, s így a rubrikában sem szerepel. A vizsgálat során kiderült, ezek a szántóföldek a jelenlegi földesúri rétek közt vannak szétosztva, nincsenek a parasztok tulajdonában, de mert tövisesek és szántáskor a gyökerekig meg kell tisztítani, s így évente mintegy kétszer kell szántani, e munka fejében a földesúr ingyen átadta a lakosoknak. A következő évben viszont visszakapja tőlük, s így ez a kifogás megszűnt. « 275