Pest-Pilis-Solt vármegye országgyűlési követutasításai a 18. században - Pest Megyei Levéltári Füzetek 38. (Budapest, 2015)
II. Szöveggyűjtemény
Ürményi József ezt követően magánkihallgatáson fogadta az ellenálló vármegyék követeit és megfenyegette őket azzal, hogy véleményüket nyilvánosságra hozza. Ennek következtében több megye követei meghátráltak (Vas, Sopron, Veszprém, Esztergom, Sáros, Csanád, Arad, Temes, Torontál, Krassó, Szörény) és elfogadták Sándor Lipót főherceg nádor-jelöltségét. A többi vármegye (Horvátország követei, Bars, Heves, Szepes, Pest) továbbra is kiállt a szabad jelölés és választás mellett, amit követeinek Pest megye utasításában korábban elő is írt. Másnap, november 11 -én az ellenállás leszerelésére az uralkodó újra egybehívta a megyék küldötteit, kinyilvánítva akaratát, hogy Sándor Lipót a „haza első polgára" legyen és Sassin és Holies uradalmát ezentúl magyar nemesként bírja és így a „ magyar Rendek közé számláltas- son”. A beszámoló szerint Pest és más vármegyék követei erre ellentmondtak, hivatkozva a főherceg kiskorúságára, ami alkalmatlanná teszi feladatai betöltésére. Érvelésük szerint a „ Palatinus hivatallya szerént közben járó a ’ Király és az Ország közt, hogy ha a király minorennis találna lenni, Törvényes Tutora a’ Királynak és más több, és számosabb kötelessége olly nagy tekintetitek, hogy azoknak Leopold Herczeg, mivel még a Törvényes idejét el nem érte ”, így a nádori tisztség viselésére nem lehet alkalmas. A vita másnap, november 12-e reggeléig eltartott, amikor az országbíró, Zichy Károly, a nádori méltóság legnépszerűbb, de nem hivatalos jelöltje magához hívatta a követeket és „könyves szemekkel” kérte a rendektől, hogy helyette inkább Sándor Lipótot támogassák a nádori pozíció elnyerésében. A vármegyék, noha korábban kijelentették, hogy „Instructiójuktól el állani lehetetlen”, — vagyis kiálltak a választás hagyományos formája mellett - a többség mégis 22:15 arányban Sándor Lipót megválasztása mellett voksolt. A klérus, a szabad királyi városok, illetve a mágnások nagy része a többségi véleményt erősítette. A követek ezután - tudósításuk szerint - „szomorú szívvel” a Várba mentek a nádorválasztásra, ahol ajelöltek neveit tartalmazó borítékot a királyi biztosok átadták, de a rendek valódi jelöltjeik nevét nem nyilváníthatták ki - mint a korábbi diétákon is - az uralkodói szándék ellenére. A „színjáték” záró felvonása volt, amikor az első Habsburg-házbéli nádort közfelkiálltással, a prímás javaslata alapján választotta meg az országgyűlés. A tudósítás a végén megjegyzi, hogy az újdonsült nádor a választáskor nem volt jelen az országgyűlésen, hanem a közeli erdőkben a nápolyi király társaságában vadászott.368 Nagy figyelmet keltett a diétán a Graeven-ezred tisztjeinek ügye is, melynek voltak Pest megyei vonatkozásai is. A Graeven huszárezred tisztjei beadványukban kérték az uralkodótól, hogy a magyarországi sorozású ezredekben vezessék be a magyar vezényleti nyelvet, illetve hogy ezekben az alakulatokban a magyarokat részesítsék előnyben az előléptetéseknél a németekkel szemben. A regiment tisztjei közül a hangadókat (Festetics György alezredes, Laczkovics János kapitány, Szily Ádám hadnagy) Lipót elfogatta és a Magyarországon állomásozó egységeket kivonta az országból. Intézkedése mögött az a félelem állhatott, hogy a lázadók a magyar rendi mozgalom katonai támogatását adhatják majd egy esetleges porosz beavatkozás esetén.369 A kérdésnek 368 MNL PML IV. 3-c-l. 4201/1790., Pozsony, 1790. november 13. 369 Boreczky, 58-59. o. 91
