Borosy András: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái. Közigazgatási és politikai iratok I. 1618-1670 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 33. (Budapest, 2001)
Regeszták
ellen eddig nem született büntető törvénycikk. Ezért számos úr és nemes kizárólag kötekedés céljából ok nélkül indít pert, s a beperelt személyeknek felesleges kiadásokat és fáradtságot okoz. A követek sürgessék, hogy az ilyen jogtalan pereskedők büntetésére megfelelő törvénycikket alkossanak. Végül: Abban az esetben, ha a jelen diétán olyan ügyek kerülnének elő, melyek a hazai törvényeket s a nemesi előjogokat sértenék, az ilyenek megtárgyalásában a vármegye tudta és külön hozzájárulása utasítása és jóváhagyása nélkül ne merészeljenek részt venni, hanem az előbbi említett és egyéb a közös megmaradást elősegítő ügyekben más vármegyék követeivel egyetértve a rájuk bízott ügyeket minden erejükkel mozdítsák elő, szüntelenül és híven járjanak el a rájuk bízott dolgokban. Becsületük elvesztésének terhe mellett kötelesek fáradozni, hogy így a rájuk bízott feladatot teljesítsék s maguknak örök dicsőséget szerezzenek. A pecsételő gyűlésen (sedes sigillatoria). (latin) 1662. No. 4." 31. A nádorispán előterjesztésére bizonyos vármegyék, így Nyitra, Trencsén, Bars, Hont, Zólyom, Liptó, Árva és Pest-Pilis-Solt vármegyék 1662. március 13-án, Besztercebánya szabad királyi városban tartott tanácskozásukon határozatot hoztak, s ezt neki átnyújtották. Mivel látják a nádorispánnak a haza iránti atyai jóindulatát, melyet azzal is kimutatott, hogy mikor e napokban őfelsége hadserege váratlanul áthaladt a Felföld különböző hágóin, és a vármegyére „alá nyomakodnék", a nádorispán időpontot tűzött ki a vármegyével történő tárgyalásra, melyen olyan végzéseket hoztak, hogy a vármegye annyi sok kárvallás után a kisebbik gonoszt választotta, és a szükséges eszközök alkalmazásával a vármegye gondoskodni tudott a maga megmaradásáról, s egyúttal őfelsége hadainak átvonulásáról, sőt amennyire a mostani „szűk idők állapottya" megengedi, egy kis időre történő eltartásáról (sustentatio) is. A nádor kegyelmességét a vármegye hálásan elismeri, és kívánja, hogy az Isten őt a haza javára sok esztendőkig éltesse. A vármegyék az uralkodó iránti hűségüket kinyilvánítják, s a nádor javaslatait, az ország törvényeit és szabadságait fenntartva teljesítik a tekintetben, hogy ennyi sok rettenetes nyomorúság és elnyomás után is, melyet az átvonuló császári seregektől kellett elszenvedniük, arra törekedtek, hogy megmaradhassanak és a majorkodást és termelést szabadon gyakorolhassák. A német katonák, kiket a vármegye hozzájárulása nélkül telepítettek bizonyos helyekre, viselkedjenek békésen, s minden kitöréstől (excursio) és kóborlástól tartózkodjanak, amennyire a mostani szűk idő engedi, egyszer s mindenkorra az ilyen felajánlásokkal és juttatásokkal elégedjenek meg.
