Krizsán László: A szabadság balladája. Ács Károly élettörténete - Pest Megyei Levéltári Füzetek 29. (Budapest, 1999)

VII. fejezet Irodalom, politika, tudomány

Az irodalmi levél teljes szövege az alábbi: „ Irodalmi levél Jókai Mórhoz. Kedves barátom! Midőn először szétpillantottam a magyar irodalom terén; öröm fogott el annak látására, mily lelkes munkásság uralkodik ott minden irányban. Eddigelé — fájdalom, sem egészségem, sem időm nem engedé, hogy e munkásság intensiv eredményének fokát megvizsgálván megmérhessem; elég volt csak azt szemlélnem, hogy irodalmunk kül terjelmére nézve soha oly kecsegtető szinben nem állott, mint ma. Kinek szivét ne töltené el édes örömmel a tapasztalat, hogy e nemzedék derék elődeihez méltólag iparkodik nemes feladatának megfelelni? — Mindnyájan sokat nem tehetünk, de annyit igen, mennyit tehetségünk enged. A munkatér tágas; az emelendő épület nagymérvű; az erős és gyenge munkás egyformán föltalálja szakmáját. Egyikünk a fontosb, másikunk a csekélyebb ágban lehet hasznos; csak törekedjék mindenki hangyaszorgalommal működni ott, hová magát leginkább hivatva érzi. Tehát minden magyar embernek jutott e pályán szerep, Aki tervezni, részleteket dolgozni, követ, téglát hordani nem bir, vigyen homokszemet s ihletett lélekkel tegye föl az áldozat oltárára, — ajándéka, munkája, bármi csekély nyomatékú legyen is különben a nemzet nemtője s embertársaitól kedvesen fogadott leend. Én tisztelettel hajlok meg a jótevő munkások előtt, kik nemzeti irodalmunk ragyogó épületének továbbfolytatásában, emelésében fáradoznak; kik annak műkincseit becses cikkekkel gazdagítják; kik eredeti, vagy gazdag irodalmi népek nyelvéből fordított munkáikban áldást árasztó eszmék világát tárják föl a sóvár lélek előtt. Azonban bármennyire meg vagyok is győződve, hogy egy tartalmas idegen műnek jól fordításával több szolgálatot teszünk a hazai irodalomnak, mint gyengébb eredeti Írásával: még sem hagyhatom észrevétel nélkül azon kizárólagos előszeretetet, mellyel irodalmunk némely munkásai a német, francia és angol termékek átültetésének, s meghonosításának munkájában oly hévvel foglalkoznak. Hazánknak, az igaz, nagyon szerencsés égalj a, s földje van; megfogamzik, tenyész, s gyümölcsöz nálunk majd minden idegen növény: de az idegen növény hajtotta hasznok élvezete mellett tán nem kellene, szerény véleményem szerint, teljesen megfeledkeznünk azon népek irodalmáról se, kik velünk egy éghajlatt alatt egy rámába foglalva sorsunk osztják. Mit sem csodálom, ha azon előnyök melyekkel az emiitettem három nagy nemzet