Krizsán László: A szabadság balladája. Ács Károly élettörténete - Pest Megyei Levéltári Füzetek 29. (Budapest, 1999)
I. fejezet A gyermekévektől a jogásztalárig
Ács Károlyt különösen kedvelte a nagybajuszú vidám Vattai Sipos Imre, a jog professzora, akit a kecskemétiek „Werbőczy hazajáró lelkének" neveztek. E bölcs öregúr, aki a tanári kar egyetlen nemes származású tagja volt, nemcsak különleges megoldást igénylő jogi esetekkel ismertette meg Ács Károlyt, hanem még azt sem tartotta méltatlannak, rangján alulinak, hogy néha vitatkozzék is a fiatal jurátussal. Jókai Móric és Ács Károly között hamarosan őszinte, bensőséges barátság alakult ki. Jókait, mint a korábban Kecskemétre került tanuló, Ács ismertette meg a várossal, a helyi szokásokkal és bevezette őt a diáktársadalomba. Mert igaz ugyan, hogy a kecskeméti jogász ifjak szabadabb diákéletet éltek, mint más főiskolákban, de ezért itt is léteztek mindenkire kötelező szabályok, és a diáktársadalomban is szigorú hierarchia érvényesült. Az alsósok a „Bagó-diákok" kasztjába tartoztak, a kollégiumban élő szegényebb származású „tógások" alkották a diákság legnépesebb csoportját, míg a városban szállást és kosztot fizető „publikusok" a jobb módú tanulókból kerültek ki. Jókai az utóbbiakhoz tartozott. Gyenes Miklós városi főmérnöknél béreltek számára lakást és kosztot szülei. Ács Károly viszont togátus volt, s mint ilyennek időnként módja nyílott az egyházi szertartásokon némi mellékjövedelem megszerzésére. A togátusok a temetésen — ha civil kabátban és cilinderben jelentek meg — öt garashoz juthattak. Ellenben, ha tógát öltöttek a végtisztességre, tíz garast kaptak. 20 Jókai — noha már némi irodalmi elismerésben is részesült — kecskeméti tanulóévei idején elsősorban a képzőművészet iránt érdeklődött. Az iskola könyvtárának fennmaradt kölcsönzési naplója tanúsítja, hogy Jókai kizárólag képzőművészettel, azok közül is többnyire festészettel foglalkozó könyveket kölcsönzött. 21 Ennek megfelelően a kecskeméti főiskolán szokásban levő tanítási metódus szerint Jókai „a rajzolást tanította... Közben arcképeket is festett. így festette olajba összes professzorait, amiben egy kis stréberség mutatkozik, néhány tanulótársát, valamint a háziasszonyát, Gyenes mérnöknét; kék szemű, szőke hajú görög leányt, Fraknó Julcsát, 20 Mikszáth K. i. m. 55—56.1. 21 Adorján Imréné—Varga László: A kecskeméti református templom, könyvtár és múzeum. Kecskemét, 1984. 14.1.
