Krizsán László: A szabadság balladája. Ács Károly élettörténete - Pest Megyei Levéltári Füzetek 29. (Budapest, 1999)

VII. fejezet Irodalom, politika, tudomány

Az ígéretnek megfelelően a „Magyar Sajtó" 1857. második félévi számaiban megjelentek Ács Károlynak a szomszéd népek irodalmát ismertető tanulmányai. Szeptember 19-én „A román népköltészet"-et ismertette. Az október 19—22-ig terjedő számokban „A szerb népköltészet"-ről nyújtott áttekintést. Tanulmányai példaként szolgáltak az irodalom e területén valamelyes ismeretekkel rendelkező más szerzőknek is. Igen hamar, már a lap november 10-i számában Kelen aláírással, Szénfy Gusztávnak ajánlott „Erdélyi oláh népdalok" jelentek meg, december 16-án pedig — ez is feltehetően Ács Károly írásainak hatására — egy „Értekezés általában az irodalom, s különösen a román irodalom fölött." S a példa még tovább gyűrűzött. Jókai Mór témaválasztásában is felbukkantak „a Hunyad megyei oláhság közt keringő mendemondák".

160 1860-ban megjelent a „Szegény gazdagok" című regénye, melyben Fatia Negra alakját a népi mondákból és a főúri kapzsiság valóságából ötvözte. Ács Károlynak a „Magyar Sajtó"-ban megjelent irodalmi levele és e levél eredményeként született közlemények — túlzás nélkül állíthatjuk — egyedülállóak voltak nemcsak koruk, hanem, úgy tetszik, a XIX. század második felének irodalmi életében, és sajátos fejezetet alkottak a magyar irodalom történetében. Ács e levelében az irodalom keretein túllépő, általános cselekvésre hívja fel honfitársait. Az irodalmi tevékenységre történő buzdítás itt szinte csak elfogadható és elfogadtató alkalom és indok a nemzeti értékek gyarapítását sürgető szenvedélyes hangú felhívásra. A nemzeti értékek felhalmozásában ismeri fel Ács Károly azt az erőt, amely képes kiragadni az országot az elesettség ama állapotából, ahová a levert szabadságharc az önkény és reményvesztettség taszította. Természetes, hogy a nemzeti értékek legközvetlenebbül megmutatkozó formái közül, sajátos helyzeténél fogva, az irodalom rendelkezik a legerősebb alakító hatással és a legszélesebb nyilvánossággal. Következésképp: bármely, a nemzet számára üdvös politikai szándék, az irodalom propagálásával hatékonnyá, valódi nemzeti programmá erősödhet. Ács Károly is e meggondolásból választotta politikai elképzeléseinek megvalósításához — eszközként — az irodalmat. S hogy az irodalmat mennyire a politikai eszmék hordozójának és terjesztésük eszközének Mikszáth K.: i. m. 212.1.