Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Tringli István: Pest megye a késő középkorban
184 TRINGLI ISTVÁN ekkorra már kikerült a csepeli uradalom és a szigeti ispán különös joghatósága alól, a rajta lakók azonban ragaszkodtak kiváltságos jogaikhoz, ez egybeesett új földesuruk érdekeivel is. Y László ezért 1457-ben engedélyezte, hogy a gárdonyiak, de Höltzer ügyében ott tartózkodó familiárisai és emberei is, a Csepel-sziget más falvainak lakóihoz hasonlóan továbbra is mentesek legyenek mindenféle jószágaik után a kamara haszna és bármiféle adó alól.749 A szigeti birtokok közül a negyvenes-ötvenes évek zavaros esztendeiben különösen sok került idegen kézre. A fentieken kívül Dömsödöt és tartozékait: Keresztár, Agyagos, Perestelek és Acsádegyháza pusztákat Ciliéi Ulrik Rozgonyi Oszvaldnak és Rénoldnak adta, a király ezt később meg is erősítette.750 A sziget később is feltűnt a királynék számára rendelt birtokok közt. A Nagyszigetet, Óbudát, Diósgyőrt és a királynéi kunokat ígérte Mátyás 1461-ben Trencsénben Podjebrád György lányának, Kunigundának (a magyar források Katalinjának) azzal, hogy mihelyst Budára érkezik, nyolc nap múlva átadja neki. Ha részben vagy egészben el lettek volna zálogosítva ezek a birtokok, a királynak ki kellett ezeket váltani. Nem kerülte el a szerződést kötők figyelmét az sem, hogy birtokok vezetésébe milyen mértékben szólhat bele a majdani úrnő. Kunigundának e szerint joga lett volna várnagyokat és tiszteket állítani a birtok élére, azonban a király beleegyezésével (de consensu et assensu nostro), ezeknek pedig — hasonlóan más várnagyokhoz — feszületre tett kézzel kellett felesküdniük a királyné iránti hűségükre.751 Megkapta a szigetet Beatrix, majd Ulászló felesége, Anna is. Anna halála (1506) után más királyi birtokokkal együtt ezt is a királyi gyermekek ellátására rendelték. Szálkái László, a királyi gyermekek jószágkormányzója így lett nagyszigeti ispán, tisztét egy ideig még váci püspök korában is megtartotta 752 15 18-ban a bácsi országgyűlés 14. törvénycikke a királyi konyha ellátására, a budai udvarbíró felügyelete alá rendelte a szigetet Munkács, Tata, Komárom várakkal, „az egész alsó visegrádi részekkel” — azaz a palotával —, Óbudával, a Rosd-szigettel, Zsámbék, Solymár, Kesző mezővárosokkal, a kunokkal és a jászokkal együtt.753 Mária megkoronázása után 1522-ben a Csepel-sziget újra a királynéé lett.754 A 15. század második felében az általános jogfelfogás már funkciótlan csökevénynek tekintette azt, hogy egy uradalom — még ha oly kivételezett is mint a csepeli — kívül essen a megyebeosztáson. Az újkori állam egységesítő törekvéseinek eredményeként valamikor Mátyás uralkodásának idején az egész szigetet felosztották Pest és Fejér megyék között. 1497-ben Becsét Fejér megyéhez sorolták.755 1518-ban Csepel falut Pest megyében levőnek vallották.756 1528-ban a két szomszédos uradalom: a budai káptalan és a királyné óbudai birtokára való jobbágyok hatalmaskodtak részben a káptalan tapsai erdejében, részben az egyik malmukon. A két ügyben két irat született az idézésről, mindkettőt a váci káptalan írta ugyanazon a napon. E szerint a királynét személyesen nem találták meg, de még udvarbíráját sem, ezért mások útján szólították fel őket a hatalmas birtoklás abbahagyására „a királyné lakóházában vagy nemesi házában, mely Pest megyében a Csepelszigete szigeten fekszik”.757 Nemcsak néhány falu, hanem még a királyné csepeli háza — Oláh Miklós szerint királyi palota — is beolvadt a megyébe. Az egykori csepeli ispánság tehát éppolyan uradalommá vált, mint az ország bármelyik másik nagyobb birtokteste. A forrásokból nem állapítható meg biztosan, hogy hol húzódott az új megyehatár, sőt az is kétséges, hogy valóban osztozott volna Fejér és Pest megye a sziget területén. Egy mindig is egybefüggő uradalom két megye alá rendelésének még formálisan sem lett volna sok értelme. A török kori források nem igazítanak el a megyei hovatartozást illetően, az viszont figyelemreméltó, hogy a török kiűzése után a sziget teljes egészében az egyesített Pest-Pilis-Solt megyéhez került. A csepeli királyi, királynéi udvarház maradványai eddig nem kerültek elő. Forrásaink szerint jelentősebb épületnek kellett lennie. Ha hihetünk Wolfgang Lazius 1556-ban készült térképének, egy valóságos kastély állt itt, amelyet a térkép felirata csepeli királyi háznak 749 DL 15 043. 750 DL 14 776. 751 TELEKI 1853-1857, XI. 318. sz. 752 Oláh Miidós formuláskönyve 3. v, 4. v., 9. v., 27. r. (DF 282 621.). 763 KUBINYI 1964b. 754 PEST 1435. sz. 755 DL 20 628. ■756 PEST 1406 sz 757 1528: de domo habitationis sue sive curia sua nobilitaria in insula Chepelzygethe vocata in comitatu Pesthiensi - MOL P 1742 A budai káptalan iratai, capsa Bud. 2. fase. 2. N. 20-21., vö: KNAUZ 1863, 100.
