Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Zsoldos Attila: Pest megye az Árpád-korban
68 ZSOLDOS ATTILA ispánként szereplő Nána-Beszter nembéli Csőm fia Mihály példája mutatja. A tekintélyesebb és vagyonosabb királyi szerviensek és az előkelő nemesség közötti távolság nem volt áthidalhatatlan: a Nána-Beszter nembéli Demeter nővére, Mária révén a Hont-Pázmány nemzetség Forgách ágából való Andrással, a Zsidó nembéliek pedig az Aba nembéli Kompoltiakkal kerültek sógorságba.309 A megyésispáni méltóságot eredményező társadalmi emelkedés azonban nem volt általános, a Bicskeiek, a Péteriek vagy a Zsámbokiak például szolgabírákként, fogott bírákként, királyi vagy nádori emberekként, megyei közgyűlések esküdt ülnökeiként megmaradtak a megyei közélet szereplőinek.310 A Pest és Pilis megyei királyi szerviensek alsó rétegének tagjait azokban a 13. század második felében vagy a 14. század első évtizedeiben feltűnő nemesekben kereshetjük, akiket forrásaink rendszerint lakóhelyükről neveznek meg. Ilyen nemesek nagy számban tűnnek fel különösen Pest megye területén, például Bilién, Dabason, Ecseren, Gyálon, Pakonyban, Pé- celen, Pilisen, Rádán és Vasadon,311 hogy csak néhányat említsünk a sokaságból. Többnyire a maguk kisebb-nagyobb ügyeivel kapcsolatban kerülnek elő forrásainkban, mint például az a Péter fia János, aki sápi birtokának több darabját előbb zálogba bocsátotta, majd eladta a nyúlszigeti apácáknak.312 Ha mégis közszereplést vállaltak, akkor szolgabíróként, királyi emberként vagy hasonszőrű társaik ügyében egyezséget közvetítő fogott bíróként tevékenykedtek.313 E kisbirtokos nemesség eredetét többnyire homály fedi, ám az Arpád-kor társadalom- történetének általános tendenciái ismeretében bizonyosra vehető a tévedés különösebb kockázata nélkül, hogy túlnyomó többségük a 11-12. század birtokos közszabadjainak leszármazottja. Az ország más megyéi esetében feltételezni szokás, hogy az efféle kisnemesség zömében várjobbágyi eredetű lenne.314 Ezt a vélekedést a várjobbágyság vizsgálata nem támasztotta alá,315 s téves volta különösen világosan mutatkozik meg éppen az Árpád-kori Pest megye esetében. A megyében ugyanis — miként azt a korábbiakban láthattuk — nem működött várispánság, s más várak földjei és népei is csupán elvétve lelhetők fel e területen. Ha a 13-14. századi Pest megyében mégis éppoly tömeges a kisnemesség jelenléte, mint jó néhány más, kifejlett várispánsággal rendelkező megyében, akkor csak egyetlen következtetés adódhat: a nagy számű kisnemesség és a királyi várszervezet — illetve annak bármi módon nemesi jogálláshoz jutott népei — között közvetlen összefüggés nem kereshető.316 A Pest megyei nemesség tömegéből is csupán egyetlen rokonság eredete köthető a királyi várszervezet intézményéhez, nevezetesen az Inárcsiaké. Inárcson fehérvári várnépbeli (castrensis) rokonság élt eredetileg, melynek tagjait valamikor 1263 előtt kiemelve a vámépi állapotból szállásadó jobbágyfiűkká, magyarul keltjob- bágyfiúkká (kelthiobagfyu) tették. 1263-ban István ifjabb király folytatva az inárcsiak kiváltságolását a várjobbágyok közé emelte őket, végül pedig IV László 1275-ben királyi szerviensi jogállást adományozott nekik.317 Az Inárcsiak tehát lépésről-lépésre tették meg a szolgarendű vámépi státusból az országos nemességbe vezető utat. A kiváltságolásnak ez a szakaszossága nem volt általános, mindenesetre jó lehetőséget biztosít a királyi várszervezet sajátos társadalmának megismerésére.318 Nemesítésüket követően az Inárcsiak zökkenőmentesen beilleszkedtek a Pest megyei kisnemesség társadalmába.319 309 KARÁCSONYI 1900-1901, III. 22., 184., 161. 310 Zsámbéki László Pest megye szolgabírája (1322: DL 86 950.; 1328: АО II. 357.); Péteri Fülöp fogott bíró (1330: DL 56 719.); Zsámboki Márton fia Jakab tényleges, László kijelölt királyi ember (1331: DL 2508.); Bicske nembéli Timót fia Péter kijelölt nádori ember (1329: АО II. 401.); Bicske nembéli János fia János és Zsámboki Tamás nádori közgyűlésen esküdt ülnök (1341: АО IV 84.), stb. 311 1306: PRT П. 350.; 1282: CD V/3. 145-146.; 1315: НО III. 65.; 1258: ÁÚO II. 305.; 1323: KÁROLYI I. 53. (vö. 1264: MESI. 512. és 1273: MESI. 593.); 1323: НО I. 121. és 1338: DL 75 374. (vö. DRASKÓCZY 1984, 155-175.); 1326: DL 41 165.; 1295-1296 к.: BTOE I. 347.; 1318: DL 40 381. 312 1279: BTOE I. 176-177.; 1280: DL 4243.; 1283: BTOE I. 215-216. - Péter fia János mindazonáltal megmaradt Sáp egy része birtokosának (1306: PRT П. 350.). 313 Hetényi Balázs, Rádai István (1322: DL 86 950.) és Alagi Bocho (1328: АО II. 357.) szolgabíró; Gyömrői Miklós fia István (1271: ZICHY I. 79.; 1279: BTOE I. 144.), Alberti Vidus (1323: АО И. 82.) királyi, Csömöri Péter (MISKOLC—BORSOD II. 178.) nádori ember; inárcsi és biliéi nemesek fogott bírák (1330: DL 56 719.). 314 L. pl. MÁLYUSZ 1942, passim; MAKSAY 1984 (különösen 285.); GYÖRFFY 1987,1. 44., 251-252., 577., 742., II. 50., 335-337., 474., III. 53., 165., 398., stb. 315 ZSOLDOS 1994, 92. 316 Hasonló példát kínál az erdőispánsági eredetű Ugocsa megye társadalomtörténete, vö. SZABÓ 1937. 317 1263: PEST 486. (vö. 1271: ÁÚO III. 257.); 1275: ÁÚO IV 49. — A keltjobbágyfiú kifejezésre 1. 1263: ÁÚO VEI. 49. 318 ZSOLDOS 1992. 319 PEST 485-506.
