Ujj György (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 3. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 6. (Budapest, 2011)
Kapronczay Károly: Pest-Pilis-Solt vármegye egészségügye a 18. században - Járványok a 18. századi Magyarországon
században Giovanni Baptista Camevali tette közzé De epidemico strangulatorio affectu in Neopolitam urbem grassante (Napoli, 1620. 135 1.) című munkájában. Nálunk Möller Károly Ottó (1670-1747) adott pontos leírást az 1717-ben Besztercebányán dühöngő járványról. Az biztos, hogy évtizedekre lekötötte az orvosok figyelmét, ennek köszönhető a betegség elnevezésének változatos volta. Elsősorban gyermekeket betegített meg, hatalmas pusztítást végzett a csecsemő és kisgyermek korosztályokban. Domby Sámuel, Rácz Sámuel, később Schöpf-Merei Ágoston írt e betegségről értékes tanulmányt. A betegség megjelenéséről igen gyakran írtak, de az igen nagyarányú gyermekhalandóságon belül különös elkülönítést nem tettek. Az is bizonyos, hogy a megszületett korosztályok mintegy 40%-a érte meg a felnőttkort, a csecsemő- és a gyermekhalandóság halálozási okát „ritkán” jegyezték be az egyházi anyakönyvekbe. A 18. században orvosi és közrendi problémát jelentett a veszett (dühödt) kutyák marása, amely nemcsak gyulladt sebeket okozott, hanem a megmart ember halálához is vezethetett. A témáról orvosi kérdésként 1768-ban Polgári Mihály értekezett De rabie canina et Hydrophobia című munkájában és ebben említette, hogy különösen sok veszettség fordult elő 1717 és 1722 között. 1781-ben viszont a Helytartótanács elrendelte, hogy a veszettség gyógyítására a sebeket fel kell tárni, kőrisbogárporral beszórni, a gennyedő sebeket folyamatosan tisztítani. Egy bizonyos, hogy a veszettségben szenvedők kisebb része jelentett megoldhatatlan feladatott, igazi okát nem ismerték, viszont az állatok összegyűjtését, kiirtását hatóságilag elrendelték, a tetemeket azonnal eltemették, vagy elégették. A rendelkezések nem sok eredménnyel járhattak, mert időről időre megismételték a rendelkezéseket, illetve újabb „gyógyszereket” ajánlottak, valamint az állatok kiirtására vegyszereket javasoltak. A 18. században dúlt járványok között említésre méltó az influenza, amely ugyan kevesebb halálozást okozott, mint a többi, de az egész országra kiterjedt. Az első influenzajárvánnyal kapcsolatos adatot 1580-ban jegyezték fel, amely Spanyolországból indult ki és egész Európán végigvonult. Gyakorisága hasonló volt a jelen kor megbetegedéseihez, 1675-ben és 1678-ban ismét Spanyolország felől támadt, mig 1751-ben és 1764-ben Anglia felől terjedt ki Európára, majd 1787-ben már Oroszországból indult ki. A korabeli orvosi megnevezése febris cattarrhalis epidemica volt, tünetei is hasonlóak voltak a mai kórformához. Az olasz orvosok 1782-ben orosz betegségnek is nevezték, elsősorban városokban és nagyobb településeken lépett fel. Országos járványként Magyarországon 1729-1730-ban, 1742-ben volt nagyobb méretű, míg 1709-ben, 1712-ben, 1761 1762-ben, 1767-ben és 1781 — 1782-ben elsősorban a felvidéki városokban tapasztaltak influenzás megbetegedéseket. _______________PEST-PJUS-SOLT VÁRMEGYE EGÉSZSÉGÜGYE A Itt. SZÁZADBAN 25
