Soós István (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 2. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 5. (Budapest, 2008)
Kocsis Gyula: Pest vármegye parasztsága és gazdálkodása az 1770. (-1771.) évi megyei urbáriumok tükrében - Források
PEST VÁRMEGYE PARASZTSÁGA ÉS GAZDÁLKODÁSA AZ 1770. (-1771) ... 7./ A Csepel-sziget falvai17 A sziget települései a korabeli közigazgatási beosztás szerint Pest-Pilis-Solt vármegye pilisi járásához tartoztak. A Csepel-sziget települései a középkortól kezdve egy birtoktömb részei voltak. A 18. század első felében Savoyai Jenő herceg uradalma terült el a szigeten, a vizsgált időszakban pedig az egy mezőváros, Ráckeve és a kilenc falu a korona birtokát képezte Magyar Királyi Udvari Kamara kezelésében. A falvak többségt a IV osztályba sorolták. Ennek magyarázatát abban találhatjuk, hogy a települések határának nagy része szélhordta homok volt, és sokat kellett szenvedniük a két Duna áradásaitól is. Csak két település természetföldrajzi viszonyai voltak valamivel kedvezőbbek: Csepelnek a Duna jobb partjára is átnyúló határa a II. osztályba, Makád pedig a III. osztályba tartozott. Ráckeve és Szigetújfalu osztályba sorolását nem ismerjük. (Novák L: F. 2006.) Szinte mindegyik falu megemlékezett arról, hogy valamikor szerződésük volt a herceggel, amelynek alapján szolgáltatásaikat teljesítették, azonban ez a szerződés több községben elveszett. Az 1760-as években Csepel, Szigetszentmiklós, Tököl, Szigetújfalu, Szigetszentmiklós és Ráckeve szerződés szerint, Csáp, Becse, Lórév és Makád a régi szokás alapján adóztak. Általában azt mondhatjuk, hogy a szigeti falvak helyzete kedvező volt: egy uradalomnak tartoztak szolgáltatásaikkal. Az uradalom, mint állami birtok tisztségviselői kedvezően bántak a jobbágyokkal. Az úrbérrendezést követően 1774-ben újból felmérték az uradalom falva- it, ami a jobbágyság helyzetének könnyebbedését eredményezte. Jelentős eltérés volt a falvak méretében is. A legnagyobb mezőváros mellett két falu, Szigetszentmiklós és Tököl háztartásainak száma haladta meg a százötvenet. A sziget déli végén elhelyezkedő Makádon hetven körül volt a háztartások száma. A többi faluban ennél jóval kevesebb, 32-56 háztartás volt. A telkes jobbágyság aránya minden településen meghaladta az 50%-ot. A legmagasabbat, 93,5%-ot a sziget déli csúcsán lévő Makádon figyelhetjük meg.. A házas zsellérek aránya Szigetszentmártonban volt a legmagasabb, 37,5%. Az I. katonai felmérés Csepel-szigetet ábrázoló szelvényének tanúsága szerint itt a zsellérek „faluja” térben is elkülönült, néhány száz méternyire a gazdák falurészétől. A falvak mindegyikében fél telek volt a legkisebb telekhányad, kivéve Sziget- szentmiklóst, ahol néhány 1/8 telkes jobbágy is élt. Az 1771-es dikális összeírásban a Duna nagy kiterjedésű, Buda alatti szigetének kilenc falujában 932 háztartást, a mezővárosban, Ráckevén 490 háztartást számlálhatunk. A falusi háztartások háromnegyed része (74,3%) telkes jobbágy, 14,3%-a házas-, 6,2%-a ház nélküli zsellér volt, míg az önállóan összeírt özvegyek a Csepel-szigeti háztartások 5%-át tették ki. Ráckeve mezővárosban a társadalmi rétegek egymáshoz viszonyított aránya eltért a falvakétól: a telkesek 49%-ot, a házas zsellérek 20%-ot, a ház nélküliek - lakók 18%-ot, az özvegyek 12%-ot tettek ki. Tanulságos megvizsgálni a bonyolult nemzetiségi és felekezeti összetételű Csepel-szigeti falvak társadalmi rétegzettségét nemzetiségi bontásban is. A falvak között két, kizárólag magyarok lakta falu volt. Makád kontinuus lakossága túlélte a hódoltságot, Szigetszentmiklósé 1690-ben tért vissza. Igazából azonban itt sem zárhatjuk ki a népesség folyamatosságát. Mindkét település lakos17 Ori P 2003/2 munkájában az 5. sorszám alatt a 164. oldalon. 429
