Kerényi Ferenc: Pest vármegye irodalmi élete (1790-1867) - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 3. (Budapest, 2002)

4. Az irodalmi élet metamorfózisa (1849-1867) - 4.3. Kelmeiség vagy epigonizmus?

Ennél is méltóbb emlékjel, hogy 1864-ben, amikor Pesty Frigyes helynévtárához gyűjtötte az anyagot, a kérdőív megjegyzés-rovatába Viczián Pál kiskőrösi bíró (Pet- rovics István és Hruz Mária keresztfia) és hat esküdt beírta Petőfi itteni születését, apja bériőségét, megjelölték születése napját és szülőházát, és megemlítették a két esztendővel korábbi szoborállítást is.65

Az 1849 utáni kéziratos énekeskönyvekről nem készült olyan alapos áttekintés, mint a forradalmat megelőző évtizedek, sőt évszázadok anyagáról. Ezért mostani elemzésünkben csupán arra az Isaszegen, tehát a szabadságharc egyik exponált színhelyén és emlékhelyén előkerült versfüzetre hagyatkozunk, amelyet I. Sándor Ildikó közlése nyomán ismerünk és amit (1847-ben kezdődvén kezdetleges helyesírású, kevéssé tanult lejegyzőre utaló szövegeivel) korábban is a falusi értelmiség vagy az írástudó parasztság verskultúrájának jellemzésére használtunk.66

A kéziratban az utolsó (életrajzi) bejegyzések 1868-ból származnak, de a szövegek bemásolása 1853 táján befejeződött. Megállapítható, hogy a versgyűjteményt vélhető lejegyzője, Szabó Sámuel folyamatosan vezette. Az élet a nemzeti tragédia után is folytatódott: Szabó Sámuel éledező szerelmi érzését lírai dalok lejegyzése bizonyítja, 1853-ban azonban megházasodott és ezzel nagyjában-egészében be is fejeződött tevékenysége a dalgyűjtésben. A megyebeli mezővárosi értelmiség öntudata nemcsak a Bach-huszárokra költött adomákban nyilvánult meg,67 de a legszebben talán abban a tömör összegezésben, amelyet Horváth Döme írt Részvét lapjai c., már említett antológiájában. (A kötetet Bóbis Ferenc barátjának, „az egyszerű polgár-, de ott hol kell, mindenütt áldozatkész hazafinak” ajánlotta a szerkesztő.) A tagolt nemzeti literatúra szerepét így látta 1856-ban: „Ismeretes dolog, hogy a nemzeti közérzület és míveltsé- get négy évtizeddel ezelőtt, leginkább az irodalom szülte. Az is ismeretes tény, hogy e válságos időkben, nemzetül fennmaradásunkat csakis az ápoló irodalom által már régebben előhaladott műveltségűnknek, s azótai folyton fejlődő irodalmunknak köszönhetjük.”68

4.3. Kelmeiség vagy epigonizmus?

A korábbi Pest vármegye irodalmi életének eseményeit természetesen nem lehet vizsgálnunk az országos irányzatok idekapcsolása nélkül, beleértve a megőrző tendencia provincializmusának kérdését és a hamvába holt írói kísérletezést is. A „kelmeiség” kifejezést Erdélyi János használta először 1853-ban, a Szépirodalmi Lapokban megjelent Népköltészet körül c. tanulmányában arra a „felületes, kézműi gyakor65 PESTY 1984, 206. Közöltük: KERÉNY1 1998, 10.

“ SÁNDOR 1972, 185-218.

67 BACH-HUSZÁR 1869, 78-79., 105-106.

68 HORVÁTH 1932, 343.

318