Kerényi Ferenc: Pest vármegye irodalmi élete (1790-1867) - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 3. (Budapest, 2002)

2. Az irodalmi élet alkalmai, formái és szereplői - 2.2. Az "alkalmazott literatúra" szintje

kiteljesedett; viszont addig személyes tekintélyükkel és hitelükkel a Pest megyei községekben és mezővárosokban hozzájárultak ahhoz a folyamathoz, hogy a parasztság körében is Petőfi neve lett „a költő” szinonimája.

2.2.3. Közköltészet és népköltészet

Alig kezdte meg rendszeres működését a rég várt akadémia, a Magyar Tudós Társaság, amikor — Komárom vármegye 1832. augusztus 1-jei közgyűlésének felkérése alapján — máris szembetalálkozott a magyar népdalok gyűjtésének, gondozásának és kiadásának feladatával. Igaz, a szándék már 1782 óta dokumentálható281 volt, összefüggésben a magyar nyelv kérdésével, ám tudományos megvalósításának esélyei csak ekkorra értek meg. S noha az akadémia már az előkészületeket is megtette e nagyléptékű munka megindítására, a feladat teljesítését mégis az 1836-ban létrejött Kisfaludy Társaságnak engedték át, amely 1843. december 2-i ülésén döntött a gyűjtés megindításáról. A felhívás 1844. január 21-én jelent meg. A Tudós Társaság XV. nagygyűlése arról is határozott, hogy átengedi mindazokat az anyagokat, amelyek eddig az akadémiához beérkeztek. A gyűjtemény végül Népdalok és mondák címen 1846 és 1848 között jelent meg Pesten, „A Kisfaludy-Társaság megbízásából szerkeszti és kiadja Erdélyi János.”282

Annak ellenére, hogy Erdélyi már 1841. február 13-i levelében Szemere Miklósnak helytállóan határozta meg a népdal fogalmát, tervében benne rejlett a feladat megannyi nehézsége is: „Erős szándékom a magyar népdalokat valaha egy testben kiadni; azokat, mellyek szerző, és idő s hely nélkül, vadvízként buzognak föl a nép költészeti szelleméből, még pedig hangjegyekkel együtt; s a végre, hogy felőle nézeteimet világ elé is bocsátandom, az első lépést azzal teszem, hogy a haza vidékeire, némelly barátim, vagy ösmerősimnek írok: szednék össze mit a nép ajkárul letanulhatnak...”283 A gyűjtemény végül kották nélkül jelent meg, bár ezt az akadémia is ajánlotta; a baráti levelezést és a megszólítást a nyilvános gyűjtési felhívás pótolta; a nézeteit összefoglaló tanulmány viszont elkészült, meg is jelent a Népdalok és mondák II. kötetében.284 (Belőle a „ráfogó modorra” vonatkozó megállapításokat már korábban, a 2.2.2. alfejezetben idéztük.)

Az ellentmondás abban rejlett, hogy Erdélyi János — a hajdani sárospataki diák — szintén részese volt a kollégiumi dalkultúrának, tagja a híres kántusnak, amelyet Fáy András (kedves elfogultsággal) Európa legjobb operai kórusaival hasonlított ösz- sze; utóbb iskolázott tenorhangjával kedvelt társasági énekesnek számított; sőt, a „ráfogó modort” maga is művelte. A Zemplén megyei Cselejben, 1850. január 15-én papírra vetett naplójegyzetekben, a népdalról elmélkedve, a meglévő dallamokra alkalmazott új szövegek kapcsán megjegyezte: „A Petőfi ’Juhász legény’-ére [az Alku c.

28' Ezeket összefoglalta KERÉNYI 1961,5-7.

282 Az előzményről az I. k. előszavában számolt be Erdélyi: NÉPDALOK ÉS MONDÁK, I. VI-VII. Ugyanitt közölte (X.) a Magyar Tudós társaságtól átvett gyűjtemények tételes jegyzékét is.

283 ERDÉLYI 1960,1. 150.

284 NÉPDALOK ÉS NÉPMONDÁK, II. 370-478.

236