Kerényi Ferenc: Pest vármegye irodalmi élete (1790-1867) - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 3. (Budapest, 2002)

1. Pest vármegye irodalomszervező- és pártoló tevékenysége - 1.5. A pártolási formák egymásra épülése: Pest vármegye és a színházügy

— „mind a Mesterek, mind pedig más szükséges itten könnyebben fel találtathatnak”;

— „itten Német Theátrom is vagyon, mivel a Tagok között vetélkedés gerjesztetthetik.”437

Talán szebb magyar nyelven, mindenképpen a röpirat műfajának publicisztikusa lendületével, évtizedes távlatot nyitva (akárha Jókai Mór regényének, az Eppur si muovémk előfejezetét olvasnánk) fogalmazta meg ugyanezt az érvelést Kultsár István is a Buzdításban: „Pestet ügy kell tekintenünk, mint Hazánknak fő városát, melly Budával öszvekaptsoltatva lévén, nem tsak a’ Politikum Dicasteriumoknak, és a’ fő Törvényszékeknek üllő helye: hanem az ezekhez ügyek folytatása végett öszvegyülekező egész Nemzetnek mulató helye is. Egyszersmind a’ Magyar Országi nagy Kereskedésnek közép pontja.”438

Kultsár és Pest vármegye hatásos népszerűsítőt talált Horváth András — irodalmi, ismertebb nevén: Pázmándi Horvát Endre — téti plébános hexameteres, hosszú ver- sezetében, amely mindkét Kultsár-írás ismeretében készült és mely szintén önálló röp- iratként jelent meg. A ’ nemes szívű Magyarokhoz a ’ Pesti Nemzeti Teátrom ’ ügyében (Buda 1815) még ebben az esztendőben négy kiadást ért meg, 1825-ben az ország- gyűlésre újból kiadták, az ott bemutatkozó magyar színtársulat zsebkönyvéhez csatoltan, de olvasható a szerző Kisebb költemények c. kötetében is (Pest 1832, 57-74.). Egyik sora szinte szállóige lett. A „Hozzunk áldozatot, kiki mennyit ajánlani képes” nemcsak a pápai kollégium Képző Társaságának mottójaként bukkant fel, de Petőfi Sándor is használta még ugyanott 1841-ben, nevét helyettesítő jelige gyanánt egy, az önképzőkör javára gyűjtött íven.439 Mert egyfelől igaz, hogy Pázmándi Horvát valóban nem hozott eredendően új gondolatokat a színházi teóriák terén (amint azt Solt Andor elemezte ki a versezetből),440 sőt hozzátehetjük, voltaképpen versben szedte Kultsár két röpiratát, másfelől viszont a tanköltemény — bárha naiv patriotizmussal — sikerrel szólította meg azt a réteget, amely országszerte a vármegyei színházi állás- foglalások, gyűjtések pártoló bázisát adta. Kultsár idézett, Pest melletti érvelése például így hangzott Pázmándi Horvát versében:

Hánynak mennie kell, és hányszor, Pestre közülünk?

Akkor hát leg-alább Játék-szinünknek örüljön.—

Abban viszont a papköltő már a kulturális érdekegyesítést előlegezte meg, ahogyan a színház szerepét (túl a szokásos és már a megyei megnyilatkozásokban is általánossá váló nyelvművelő, erkölcsnemesítő, múltidéző frazeológián) a nem-olvasók társadalmi körében meghatározta:

Ellenben, kiknek könyvet forgatnok unalmas:

A’ Játék-szinen titkon füleikben szűrődik A’ szebb ejtésben tündöklő grátzia nyájas Andalgásával, ’s mulatozva szeretteti nyelvünk!

437 PML, IV. 3-c. PPS Vm. Kgy. ír. 1416/1815. (ápr. 8.).

438 KULTSÁR 1815, 7-8.

439 Vö. PKrk 2., 106-107.

440 SOLT 1970, 101-103.

112