1843-1844 Jegyzőkönyvek 4. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehorszagnak e' néven Ötödik Apostoli királya által szabad királyi Pozsony városában 1843dik esztendei pünkösd hava 14dik napjára rendeltetett magyarországi közgyűlésnek naplója a' tekintetes Karoknál és Rendeknél. / Pozsonyban / Az Országgyűlési Irományok Kiadóhivatalában / 1843-1844
1844 / 222. ülés
CCXXII. ülés naplója. September 16-án 131 ményt csirájában elfojtani,’s a’ feleletteher súlya előbb-utóbb nyomni fogja az illetőket ’s mind a’ két táblát e-ik izenet as őket azon egyezkedési szellemre, azon kölcsönös engedékenységre bírni, mellv jelenlec mir P,vpI-,iS!;tír'viravezethet ki e ketes állapotból; s e reményben a kozeledésrei első lépést részünkről kívánván megtenni a’lár,írál'ankerületi szerkezet ellen szavazok. Pest megye követe Szentkirályi Móricz: Hogy a’ városi kérdés előttem minden teformkérdések alapja, ha ezt, t. KK és RR! most ismételve mondanám el: nem tennék egyebet, mint azt, mit már számtalanszor kijelentettem; nem tennék egyebet, mint azt, mi utasításomban foglaltatik, mellynek alapja tisztán az: hogy Magyarországnak haladni csak akkor lehet, ha az érdekek minden tekintetben öszpontosittatnak, ha minden érdekek egybeolvasztatnak; és ennek más utón nem lehet kezdődni, mint ha a’ közérdekek összeolvasztatnak minden részről. — Én ezen kérdés megoldását, ezen ügyet hittem jónak • de azért hittem nehéznek is ; de azért reménylettem azt is, hogy az országgyűlésen ki fog vivatni; __ most azonban az országgyűlés vége közeledvén , alig marad reményem arra , hogy e’ tárgyra nézve a’ mélt. FRRkel tisztán meg tudjunk egyezni! hogy pedig még a’ kormánynyal is tisztába jöjjünk e’ kérdés iránt, __ arra épen semmi reményem nincsen, ha tekintem különösen az eddig kiadott kir. leiratoknak tekervényes stylusát, melly stylusból az ember tulajdonkép még a’ constructiókat sem tudja kivenni, nemhogy az ideát melly benne fekszik, felfoghatná. Hogy tehát azon kérdések felett, mellyek olly számosak, és mellyek egymással olly szoros összefüggésben vannak , a’ kormánynyal mikép jöhessünk tisztába October 15-éig? a’ ki ezt megmagyarázza, azt én igen bölcs törvényhozónak és igen találékony eszű embernek látom. __ Elismertetvén tehát, hogy eleje minden reformkérdésnek a’ városi ügy, és mégis ez országgyűlésen a’ kormánynyal lehelő megegyesülés csaknem a’ lehetetlenségek sorába tartozván , — nincs egyéb kérdés hátra, mint megvizsgálni: valljon miért akadályoztatik ezen kérdésnek legalább felterjesztése a’ mélt. FRR által? Én mindenek előtt ezen kérdésnek természetét vizsgálva, úgy találom, hogy e’ kérdést nem az országgyűlés többsége, hanem az élet fogja eldönteni ; és abban igaza van Baranya megye követének , hogy az országgyűlés többsége csak mondani fogja azt, mit az élet ráparancsolt; de ismét csak az a’ kérdés: valljon érdekében áll-e az országgyűlésnek, különösen pedig az aristocratiának, hogy oda hagyja jönni a’ dolgot, miszerint ő az élet által kénytelenittessék kimondani azt, mit most szabad akaratából kimondhat? — most kivált, midőn maga az aristocratia követett el mindent a’ legközelebbi időkben, hogy kimutassa a’ nemzet és világ előtt, mikint a’ dolgok többé illy állapotban nem maradhatnak, niellyben most vannak, —- és midőn az aristocratia maga kimutatta és bebizonyította azt, hogy illy alakban, mint jelenleg áll, tovább fen nem állhat. És ha mégis ide és saját erejére hagyja az ügyet: én akkor tettében nem következetlenséget, hanem — nem tudom — mit látok, —és nem tudom magamtól felfogni, hogy az aristocratiának egyik töredéke minden erejét miért feszíti meg, hogy épen azon czél ne érethessék el, mellyet épen neki kellene elérni, hogy önmagával következetes maradhasson. És ha áll az , hogy az aristocratiának úgy, mint jelenleg létezik, tovább fenállani nem lehet: akkor neki vagy el kell múlni, vagy pedig be kell olvadnia’ nép életébe. Ha nem akar beolvadni a’ nép életébe, ha eltaszitja azon eszközöket, mellyek oda vezérelnek, hogy egyesüljön a’ nép érdekével: akkor — azt tartom — az aristocratia ön érdeke ellen cselekszik; mert el fog múlni; holott ha beolvadóit volna ön akaratából a’ nép életébe, ő lenne vezére a’ népnek , és ő vezérelhetné tovább is a’ népet a’ reform pályáján. Azt tartom tehát, hogy a’ mélt. FRR, midőn ezen tárgynak felterjesztését akadályoztatják, ön érdekük ellen cselekszenek; de ezzel semmi gondom; mert bizony nem bánom, ha a’ felső táblának némelly egyes tagjai akár olvadnak be a’ nemzet életébe, akár nem ; ám cselekedjenek a’ hon és saját érdekük ellen ! — Én a’ városi rendezést ezen szempontból vévén , megvallom, hogy midőn azon kijelentéseket hallom, mellyek a’ túlsó táblán táblánk ellenében történnek, már — mondhatom — annyira töltettem el a’ keserűséggel, hogy a’ boszuságnak ingere belőlem teljességgel és egészen kimúlt annyira , hogy összetett kezekkel lennék képes nézni a’ legközelebbi időkben , mi történendik majd hazánkban? és képes lennék nézni a’ főrendi táblának vitézségét az országnak minden elemei ellen , és kaczagnám a’ tréfát; mert én is tudom, hogy ezen kérdés maga is kivívja magát; ’s nem a’ népkérdés fog elveszni, — hanem más valami. Ha játékon kivul tudnék állani, — mondom, —- nevetve nézném azon csatát és győzelmet, mellynek vége utoljára is az lenne , mit nem inditványkép , hanem voltakép Korpona városa tisztelt követe előadott. — Ha nem állunk kivűl ezen kérdésen, sőt benne vagyunk mi is ezen kérdésben: benne vagyunk mi is azon hajóban, niellyben a’ mélt. FRR eveznek, — és azért, ha a mélt. FRR ellenünk elhárithatlan gátokat vetnek, előbb számot kell vetni az iránt: ha valljon mit és mint kellene tenni? Én, t. KK cs RR! eleitől fogva ezen városi rendezés tárgyalása alatt azon radicalis hibát találtam, hogy azt sokkal szélesebbre állítottuk , mint voltakép kivihetőnek tartottuk volna ; ■ erre azonban helyzetűnk kényszeritett; ’s miért? azért — mint már egyszer kimondám—mivel utolsó szavát a kormánynak soha semmi tárgyra nézve nem tudjuk. Óvakodni kellett tehát mindig, hogy ha az összefüggő kérdések közül az egyik részt feladjuk , a’ másik részt ne módosítsák nyakunkra úgy, hogy azon haszon , mellyet egyik kérdésnek feladásából nyertünk, káros és veszedelmes legyen. Es a’ mélt. FRR mit tettek, azok, kik mindig szemünkre hányják, hogy nem vagyunk pracíicus emberek c’ téren?! Első \álaszízenetökben már olly térre állították a’dolgot, mellyen ők maguk sem gondolták azt megtarthatni ; mivel cla otta tőle sok pontokban. Midőn tehát a’ mélt. FRR maguk részéről ellenkező értelemben, a’ mit nálunk n ana ugyanazon bibat vetik szemunkie. 33* neveznek, ők elkövetnek: akkor igazságtalanok irántunk, t. i. midőn
